Ma ismét sikerült beszereznem egy jó nagy lelki-pofont...

Tegnap este nagyon fellelkesedtem a házi hurka és kolbászkészítés témában (késői órákon már egészen úgy láttam, akár egyedül is megcsinálhatnám, mire apa hazaér, had lessen csak mint Jenő a moziban…de hát a késő esti órák már csak ilyenek, ilyenkor gyakran megválton a Világot is) Addig-addig szítottam magam, míg találtam egy Végh Antal könyvet: Több nap mint kolbász címmel. Olyan hangulatosan írja le a régi népi szokásokat nem csak disznótor, de minden más feldolgozás, kenyérsütés témában. Sok-sok fotóval, igazi emberekkel, olyan tényleg IGAZI arcokkal. (Hiába én már ebben nőttem fel, a felfújtszájú celebeknél inkább kipróbálnám, egy pofonkától olyan lenne-e a szájuk, mint a leeresztett lufi…)

No, ezek után lementettem a netről (röpke pár óra alatt) jó sok kolbász és hurkareceptet, ma pedig bementem a városba a nagycsarnokba, amúgy paprikáért meg házi túróért, tejfölért.

És akkor ott árult egy idősebb hölgy házi kolbászokat. Ott tébláboltam-vacilláltam, elvégre fogyókúrán vagyok éppen(már megint, mint kb. kéthetente 3-4 napig, amíg bírom), aztán szóba elegyedtünk. Mondom neki, én már annyiszor csalódtam házinak nevezett kolbászokban is, hogy ott tartok, inkább magam töltenék. Aszongya, hát ha a disznót is magam nevelem, úgy jó lehet, de ha csak úgy veszem hozzá a húst,-már bocsánat-teszi hozzá-ugyanolyan xar lesz. No. Nesze neked nagy  tervek. És meséli, hogy a városban összesen 3 embernek van hivatalos engedélye házi füstöltáru értékesítésére, mármint úgy, hogy ő is készíti. De ehhez át kell vinniük a sertést Hmvhelyre(Szegedtől kb.20 km), ott levágják, a vért meg se kapják. EZ annak kapcsán jött szóba, hogy kérdeztem, véreshurkát is árulnak-e. Hát most szerintetek normális ez? Én anno a mosléktilalmon is kiakadtam, de hogy ha adni akar el belőle, le se szúrhatja a saját disznaját, úgy felzaklattam magam, hogy könnybe lábadt a szemem, úgyhogy gyorsan elköszöntem, mielőtt ottfognak vásári mutatványként, hogy íme az utolsó szentimentális hülye, aki még hisz a mesékben meg a csodákban…

Kezünk-lábunk megkötözik, nehogy már megéljen valaki önerőből, a maga lábán… úgyhogy mi most az árral szemben úszunk ezzel a tanyára költözéssel meg gazdálkodással, tudom.

DE hogy az embernek már álmodozni se legyen érdemes…