"Valóságos? Valóban?  Érezted nyers hús és vér ízét a szádban?

Eléggé émelyítő lehetett..."

 

Csak a tudatlan fröcsögésed émelyítő!

 

 

A szentáldozás a legtökéletesebb egyesülés Isten és ember között: Ugyanis a két lélek és a két test egyaránt egyesül. Két ember között ez lehetetlen, bármilyen szerelmesek.

 

Valahogy úgy tudom elképzelni, hogy a szentáldozáskor Jézus a saját lelkébe beleolvasztja a miénket, hogy egészen átitatódjon az Ő csodálatos Isteni lelkével. Ez az aktus ezért tesz olyan végtelenül boldoggá bennünket. Közben az Ő fenséges tulajdonságai: isteni szeretete, együttérzése, irgalma, áldozatossága megérinti és átjárja a mi szegény, esendő, nyomorult kis lelkünket és megnemesíti. Ezért tudunk szentáldozás után egy kicsit jobbak lenni, mint előtte.

 

Testünk pedig Jézus misztikus Testével és Vérével válik eggyé. Bekerül mint táplálék a vérkeringésünkbe és így vérünk és testünk már nemcsak a miénk, hanem az Övé is. Mi katolikusok hisszük és valljuk, és a dogmatika is azt hirdeti, hogy az Eucharisztiában Jézus Krisztus valóban, valóságosan és lényegileg, mind

a két szín alatt a kenyér és bor színében testével és vérével, testével és lelkével, istenségével és emberségével, a teljes Krisztus egészen és osztatlanul jelen van

 

Szentáldozáskor nemcsak Jézus Testével és Vérével, hanem Lelkével is egyesülünk. Hát kívánhatunk ennél többet? Már itt a Földön kapunk egy kis Mennyországot.