A hangkeltés módja alapvetõen meghatározza a hangszer lehetõségeit. Noha a Hammond elektromechanikus hangkeltésû, ha Hammond-szerû hangzást akarsz, akkor elektronikus hangkeltésû hangszert célszerû választani. Itt csövest nem nagyon találsz, a MechLabor csinált a '50-es években egy csöves orgonát, vagy 100 csõvel, 2 mázsa feletti tömeggel. Egy másik érdekes megoldás a PhiliCorda, ami elég kellemes hangú tud lenni és ha kinyitod, ott figyel benne 72 glimmlámpa, úgyis mint frekvenciaosztó...

Maradnak tehát a félvezetõs hangszerek. Itt az analóg, tranzisztoros vagy korai IC-s példányok azok, amikhez egyrészt olcsón hozzá lehet jutni, másrészt ha mechanikusan rendben vannak, akkor jól javíthatók. Az IC-seknél sajnos mindig van egy-két kritikus alkatrész, ami nehezen (és drágán) pótolható: A top oszci, a némelyik integrásl oktávosztó... Ha ezek jók, akkor nem lehet nagy baj.

Van egy külön állatfaj, a "csináld magad" orgona (pl. a Böhm), ahol az elöregedett kondenzátorok cseréje több hónapos idegõrlõ program lehet...