Láttalak ma reggel, Hurcolkodtál, és oly gyorsan. Hogy bomlik majd a szorításom, Ki láthatta a múltban. És annyira hiányzol, Nincs körülöttem senki sem. És mi még mindig szeretkezünk, A Titkos Életemben, A Titkos Életemben.
Mosolygok, amikor dühös vagyok, Csalok, és hazudok. Teszem, amit tennem kell, S így boldogulok. De tudom, mi a jó, És tudom, mi helytelen. És meghalnék az igazságért, A Titkos Életemben, A Titkos Életemben.
Tarts ki, tarts ki, fivérem, Nővérem, tarts ki, légy szilárd! Én végül megkaptam parancsaim, Menetelni fogok egész reggel, Menetelni egész éjen át. Vándorolni, keresztül (lát)határain Az én Titkos Életemnek.
Átfutva az újságot Az embernek sírni támad kedve. Hogy a nép itt élő vagy halott, Ugyan kit is érdekelne. És az Osztó azt akarja, hogy minden Fekete vagy fehér legyen a szemünkben. Istennek hála nem ilyen egyszerű ez, A Titkos Életemben.
Az ajkamba harapok. Én "megveszem" amit mondanak. Legyen az legújabb siker, Vagy bölcsessége a hajdaniaknak. De örökké egyedül vagyok, S egy jégdarab van a szívemben. És szorongás van és hideg, A Titkos Életemben. A Titkos Életemben.
