Tegnap ment a Duna tévén a Goldoniról szóló film, és nagyon tetszett! Elsősorban ott is a környezet és a jelmezek szépsége és hitelessége tűnt fel, de a szellemessége is tetszett. Nem akármilyen szereplői voltak: pl. Vivaldi. Az roppant humorosan hatott, amikor a nagy konkurrenst, egy bizonyos Johann Sebastian Bachot szidta, hogy divatjelenség, húsz év múlva senki nem emlékszik rá.

A filmnek volt egy krimiszála is, eléggé logikus és szellemes befejezéssel. Egyszóval, érdemes volt fennmaradnom érte.