Szerintem két olyan megoldás van vasútfinanszírozásra, amelyik nem részrehajló.

1. Minden vonalra ráköltjük azt a pénzt, ami rá esik. PHD, támogatás, fejlesztési pénzek, önkormányzati és regionális források. Ezt csináljuk 10 évig, aztán megnézzük, mi vált be és mi nem. Ez kétségkívül hülyeség.

2. Mindennek a tényleges költségeit nézzük és mindig a céloknak megfelelően nyújtjuk a támogatásokat. Ez egyben azt jelenti, hogy azonnal fölveszünk sokmilliárd forint hitelt, és ebből az összes mellékvonalon, ahol a földrajzi lehetőségek alapján várható, hogy órás/félórás ütem, korszerű járművek mellett lesz rendes utasforgalom, lecseréljük az 9összes csapórudas sorompót fénysorompóra, 10-20 km-enként rugós váltós állomásokat telepítünk, az üzemükhöz kapcsolódó összes vasutast pedig leépítjük. Erre nagyon gyorsan lehetne finanszírozót találni, persze nem túl szép kamattal, de még így is 2-4 év alatt behozná az árát.

A jómenetrend, jópálya, jóvonat, stb. fogalmakról most nem beszélnék, a viszont biztos, hogy a fővonalakon és a mellékvonalakon egyaránt rendkívül fontos lenne, hogy a forgalmi dolgozók száma kb. tizedére-huszadára csökkenjen.