Az abszint tényleg hasonlóan készül.

 

80-85% körüli semleges gabona- vagy borpárlat kell hozzá (illetve végülis bármilyen semleges szesszel ki lehet próbálni, de rumból pl. nem jó, azt mondják). Ebben legalább  12-24 óráig kell áztatni a fűszereket, de minél tovább, annál jobb.

 

Ami „kötelező”  bele, az 100 liter szeszre számolva 2,5 kg fehér üröm (csak virágzat és levelek), valamint 5-5 kg termése az  ánizsnak és római édesköménynek. Az édeskömény problémás, mert a „közönségestől” ocsmány kámforos íze lesz (olyan köményes), ez egy olasz változat, Foeniculum vulgare var. dulce. Egy ismerősöm pl. külföldről rendelt hozzá magokat.

 

A fenti három nélkül nem létezik abszint, ez a minimum. Ezek mellé érdemes még félkiló koriandermagot és angyalgyökér-magot adni, de egyébként rengeteg európai gyógynövény illik még az abszintba. A desztillátumban 3-12 közt normális a növények száma, bár 20 fölött is kóstoltam már, csak elsőre olyan lapos volt. A fűszerek minősége egyébként eléggé lényeges, aki komolyan foglalkozik vele, legjobb ha magának termeszti a fontosabbakat.

 

Főzés előtt másfélszeresére hígítod lassan meleg vízzel (60-80 C°), majd állandó, jól eltalált hőmérsékleten kell lefőzni (nem árt, ha duplafalú...), hogy szépen folyamatosan follyon le (amúgy nem értek nagyon a szeszfőzéshez, de a 100 éves kézikönyvek szerint ha ezt nem sikerült eltalálni és tartani, akkor vagy átjön az abszintin és keserű lesz, vagy az sem jön át aminek kellene, és akkor meg gyenge íze lesz, ami abszintnál megint csak nagy baj. Ha lejött a kétharmada (tehát a víz hozzáadása előtti mennyiség), akkor a maradékot érdemes leválasztani, lerontja az első kétharmad minőségét. Az elő- és utópárlatot szintén elválasztjuk, és az pedig jó a következő ázatba, sok benne az ízanyag.

 

Ezzel kész is van a blanche (avagy fehér, én sokkal jobban szeretem a zöldnél). Ha zöld abszintot szeretnél, ahhoz 1 kg bárányüröm (Artemisia pontica) kell, fél kg szárított izsópvirágzat, és fél kg citromfű. Persze ez is variálható, a bárányüröm és az izsóp számít „kötelezőnek”.

 

Melegen kell áztatni 12 órán át (valamiért nem adnak meg hőmérsékletet). Ha túl forró, akor kellemetlen füves íze lesz. Ha több bárányürmöt adsz élénkebb zöld lesz, ha több izsópot, akkor sárgásabb. Színezés után sötétben kell tárolni (ezért palackozzák sötét üvegekbe), mert a fény lebontja a kloroffilt.

 

Az érlelés jót tesz neki, de csak semleges hordóban szabad, hogy ne vegyen át ízeket. Magyarán legjobb, ha üvegben érleled. Fogyasztani – bocs, ha eddig is tudtad – 3-5 rész jeges vízzel hígítva kell, így adja ki az ízét. Ha igen lassan engeded bele a vizet, látod, mikor teljes a „louche”. Arra még egy kicsit ráengedsz, és jó is lesz. A vízsugár alá (abszintkanálra, villára) tehetsz kockacukrot vagy kihagyhatod, ízlés kérdése. A víz minősége fontos, a legtöbb csapvíz elrontja.

 

Ha tudsz angolul vagy franciául, akkor több eredeti receptet és kézikönyvet is tudok mutatni, de a közeljövőben én is beleásom magam:) Azt még el kell mondanom, hogy a fentieket nem próbáltam ki, de ezeket az 1900-1910 körüli abszintokat ma is a legjobbaknak tartják (sok megmaradt belőlük). Nagyon rossz nem lehet, mert ismerek valakit, aki ennél sokkal kevesebb dologra odafigyelve főz elmondása szerint finom abszintot.