HAMMOND BA típus. Mint a gépzongorák esetében, itt is egy önműködően játszó hangszerről van szó. Középen a nagy nyílásba kellett behelyezni a lukkártyát=kottát. A lyukkártya-szalag vezérelte a pneumatikát, ami lökdöste a billentyűket. Ez igen látványos.

A kártyaolvasó (nem SD!!! :-) és a légvezetékek fönt extra helyetigényeltek, ezért nőtt meg annyira a felső része.

Lent meg van egy furcsa szekrénye, az a fújtató doboza. Mivel egy teljes értékű B orgonaként is kellett működnie, ezért a léxekrényt nem helyezhették a pedálokra, csak elé, ami a mélységét is megnövelte.

Így jött létre az egyik legtestesebb Hammond B típus. Túl nagy sikere nem lett. Mindössze 1938-ban gyártották és kb. 200 darabot.

(szerintem is felesleges a pneumatikus lejátszás amikor abban az időben is léteztek kíváló humanoid vezérlők)

Az extra feltét a B-n, középen az adagoló nyílással és szalagtovábbítóval, majd a sebességszabályozóval.

 

Dögcédulája, a vastag billentyűemelő mechanizmusa és a légcsövek minden billentyűhöz.

 

A fújtatatókerék, a 4db fújtató. És ennek is megvolt az extra, kissé elhangolt kórusgenerátora.