twist válasz | 2011.01.03 16:40:00 © (20277)

A kérdésem tehát az, képviseltek-e Gyurica úr számára értéket - bármikor-  azok az emberek/műveik, akiket itt ostoroz?

Előzmény: Gyurica úr (20239)

 

 

Szerény tapasztalatom szerint a rossz kérdésre csak úgy lehet jól válaszolni, ha előtte kijavítjuk a kérdést.

(1) Műveket nem lehet ostorozni.

(2) „Műveket” nem „értékelek” (soha nem is értékeltem), csupán jelzem olykor: az idézett és elemzett szöveg(rész) melyik műben s annak mely lapján olvasható, vagyishogy hol lelhető föl a szövegösszefüggés; ha pedig létezik az interneten, csatolom is a kontextust (például itt egy csatolt kontextus), ez tudniillik így korrekt.

Mivel pedig „műveket” nem értékelek, értelemszerűen indifferens az a kérdés, mely szerint „számomra képviseltek-e értéket” a számomra érdektelen s az általam értékeletlen „művek”. Például Babarczy könyvét nem is olvastam végig teljes figyelemmel (Rortyét sem), tehát mint „művet” (könyvet), ha akarnám, sem tudnám értékelni. Illetve tudnám, ha akarnám, csak ahhoz előtte a könyvet, mint „művet” kellene elolvasnom.

 

Az „emberek” „ostorozásáról”. Három személyt említek (a többi szerintem itt nem érdekes).

 

P. Szűcs Julianna. Őt nem ismerem személyesen, soha nem beszéltem vele, egyszer kaptam tőle levelet, amelyben közölte, hogy szeretne velem találkozni. Levélben válaszoltam: nem akarok vele találkozni, mert sunyi embernek tartom (természetesen nem így fogalmaztam), s ennek már cca. tíz esztendeje. A múltkor eszembe jutott a történet, és leírtam, és ha ez ostorozás, akkor ostoroztam P. Szűcs Juliannát. Nem érdekel. Sem a nő, sem az, hogy ostoroztam.

 

Ha művet nem lehet ostorozni, akkor nyilván P. Szűcs műveit sem ostorozom, nem is ismerem azokat. A Mozgó Világba néha ma is belelapozok, ám a folyóiratot nem tartom P. Szűcs művének; a főszerkesztő írásait pedig soha nem olvastam (az Antall-síremlékről szóló elemzés kivételével).

Én – isten bocsássa meg – speciális igénnyel olvasok. Ha például P. Szűcs József Attiláról (Bartókról, Theodorakiszról, Marxról, Picassóról, Fábri Zoltán munkáiról…) írna valamit, biztosan végigolvasnám, bármilyen unalmasan fogalmazna, akármilyen érdektelenséget közölne a szerző. Ma már – egy-két klasszikus szerzőt leszámítva – „csak” dolgok érdekelnek.

 

Almási Miklós. Ővele beszéltem személyesen. Közvetlen, barátságos, sőt bizonyos vonatkozásban lebilincselő ember benyomását keltette. Ha eltekintek a korkülönbségtől (meg a minden egyébtől), s csak a pőre emberi mozzanatot veszem, akkor – a szintén kb. tíz évvel ezelőtti személyes benyomás alapján – kockázat nélkül állíthatom: adott esetben, haverok is lehettünk volna (ismétlem: mutatis mutandis; mert amúgy egy apámkorú emberről ilyet nem illendő mondani). Hogy netán barátok is? Azt nem tudom, annyit nem beszéltem vele.

Almási műveit egykor olvasgattam (a Babarczy-kritikát is ismertem annakidején), ma viszont már csak céllal veszem elő Amásit (is). Utoljára azt a cikkét olvastam el, amelyben a „bunkó taxist” ostorozza, miközben az úri „középosztály” „kivérzett” kultúrfölényén busong.

 

Babarczy Eszter. Róla már sokat írtam. Őt a „lányommá”, tanítványommá fogadtam volna. Babarczyt nem érdekelte a dolog, s ezt tudomásul vettem. Azért ajánlottam föl az „adoptálást”, mert föltételeztem: szeret írni. Ám kiderült (a szövegeiből, az internetes megnyilvánulásaiból): Babarczy kifejezetten utálja az írást (mint olyat), a publikálás számára a „folyékony nőiség” egyik, s messze nem a legfontosabb eszköze. Babarczy kb. annyira értékeli az írást, mint amennyire egy sikerültebb sminket, vagy egy előnyösebb melltartót.

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 11:57:43 (13353)

… fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel...

Előzmény: (13350)

 

Ezt le tudja írni minden különösebb tanulás nélkül is, többre pedig nincs szüksége. Hiszen így is „jelen van a közéletben”.

 

Bevallom, minden vagyok, csak épp Farkasházy Tivadar nem, vagyis engem teljességgel hidegen hagy, hogy nem-e kell tüntetni Babarczy véleménye szerint, vagy tüntetni-e kell a véleménye szerint, voltaképpen még a saját véleményem sem érdekel, általában sem, az pedig, hogy nem-e korai még tüntetni, vagy igenis korai már tüntetni az uccán, végképp nem izgat.

Farkasházy-Babarczy. Egyazon közhely-húr. Pendüljenek rajta boldogan! Másfél mázsásan röfögve. A Farkasházy javára megállapítható műveltségbeli, intelligenciabeli különbség számomra érdektelen, hisz’ végül, vagy így, vagy úgy, de mindketten az utcán kötnek ki, két öreg, nyálas politikai huligán (Woody Allennel szabadon: elvégezték a belvárosi szabadságszeretők közéleti szabadegyetemét), mindegyre kiderül: az utcán érzik otthonosan magukat, óbégatnak („himnuszt dalolnak”, „fényképeznek”), hol együtt, hol külön-külön... Közéleti emberek. Magyarországon a közéletiség fogalma gyakorlatilag megegyezik az utcaiság, sőt olykor az útszéliség fogalmával, s erre az egyik legjobb példa éppen Babarczy Eszter „közéleti tevékenysége” (akár az interneten, akár a HVG-ben).

 

Személyesen Babarczyt sem ismerem, nem találkoztam, nem beszéltem vele soha, ergo mint „embert” nem ostorozom. Semmi közöm Babarczy Eszterhez. Ha lett volna közünk egymáshoz, akkor sem ostoroztam volna, számomra ugyanis a „gyermeknevelés” addig tart, ameddig igény van rám. Még a saját fiamra sem tukmálom magam. Senkire sem. Éspedig azért nem, mert biztos vagyok abban, hogy amit tudok, amihez értek, s amit át tudok adni (ha van rá elemi érdeklődés), a másiknak csak hasznára válhat. Vagyis ha az irántam megnyilvánuló érdeklődés nem elemi erejű, akkor részemről nincs kapcsolat.

 

twist válasz | 2011.01.03 16:40:00 © (20277)

A kik nem celebek kérdésre: nekem nem azok pl...

Előzmény: Gyurica úr (20239)

 

Félreértés áldozatai lettünk! Nem érdekel, hogy kik nem celebek. Vagyishogy: kérdés nem történt. Állítás történt. Azt állítottam, hogy a „tisztelet a kivételnek” szimpla szövegtöltelék (randa „vargabetű”). Tipikus szófosás terméke.

Ma is ezt állítom.