Magyarán, teljesítményarányosan kell a támogatást nézni, és nem kétszereplősre egyszerűsítve, fifty-fiftyzve, megfeledkezve arról, hogy egyáltalán nem egyforma a szereplők mérete.

A lenti gondolatmenetet a következőképpen képzelem el. Nagyon régen, amikor még nem létezett vasút, a világ folyása nem volt megfelelő. Ezt az egyensúlytalanságot a vasút elterjedése megszüntette, és körülbelül a XIX. század végére létrejött a létező világok legjobbika. A közút kevesebb állami pénzt kapott, mint a vasút, és a vasút teljesítménye nagyobb volt a közúténál. Mégpedig abból következően, hogy több állami juttatást kapott. Aztán egyszercsak történt valami rossz dolog, és a vasút kezdett kevesebb állami pénzt kapni. Ezért a teljesítménye lecsökkent, a közúté pedig nőtt. A vasút mind kevesebb pénzt kapott, a közút pedig mind többet, tehát a közút teljesítménye folyamatosan növekedett, és egyre több területről szorította ki a vasutat. Ezzel a gondolatmenettel nézve nagyon is hibás érvelés a teljesítményarányos elosztás, hiszen csak arra jó, hogy a vasút szerepe tovább csökkenhessen. Ehelyett a vasútnak évtizedeken át kifejezetten többet kell kapnia a közútnál. Ha így lenne, a vasút kb. 50 év alatt gyakorlatilag minden területről kiszorítaná a közutat, például a bicikli is kötöttpályás eszközzé válna. A vasút nemcsak kiszorítaná, hanem teljes mértékben helyettesíteni is képes volna a közutat, ennek megfelelően a vasúti mellékvonalak átvennék a mai két-három-stb. számjegyű közutak helyét. A repülés és a hajózás nem zavar vizet, ugyanis a repülő magasan repül, a tengeri hajózási útvonalak pedig messze elkerülik a magyarországi mellékvonalakat.

Abszolút vasútmánia (és azon belül mellékvonalmánia) felől közelítve szerintem a gondolatmenet nagyon is logikus, de legalábbis, megérthető.

hm