Attól tartok, sokan azért félnek a "nagyvállalati modell"-től

Félni nem kell tőle, mert ez egy állapot: ha a cég "nagy" akar lenni, kénytelen felvenni egy bizonyos működési formát. A nagyvállalati létnek vannak előnyei és hátrányai. Előnye a gazdasági súlya és az így megkaparintható, további gazdasági súly, a hátránya pedig, hogy érzéketlenné válik bizonyos problémákra, nem foglalkozik velük, pedig lehet, hogy bevétele volna belőlük. A helyzetet javíthatja az outsourcing, a holdingszerű működés, amelyekkel létrehozhat a "kicsi iránt is érzékeny kicsiket", bár ezek a félig-meddig "mű-kicsik" valamelyest mindig korlátozva lesznek az anyacég által, tehát teljes mértékben nem tudnak úgy működni, mint az "igazi kicsik". (Az is igaz persze, hogy az igazi kicsik meg általában beszállítói valakinek, tehát szintúgy csorbul az önállóságuk.) Aztán hogy egy ilyen nagyvállalat mikor jut az önmagát túlélt dinoszaurusz sorsára, az elég sok tényezőtől függ (nemcsak belső tényezőktől). De az az állításom, hogy véges időn belül mindegyik eljut oda és meg is semmisül. Ha ez a ciklus hosszabb, illetve jóval hosszabb az egyes ember életciklusánál, akkor persze az egyes ember a céget "állandónak" látja, hiába (erősen) véges valójában.

hm