Ady (ugyanott) ezt mondja: „Nem imádott még senki úgy, mint Zola Emil, aki magában egy fényes küllő a haladó világkerékben. Sokan hallják a föld dübörgését s hirdetik, hogy jön az új világ, a világosság világa. Bizony mondom: ha jő, az új küllő sietteti...”.

 

A „hirdetik, hogy jön az új világ” megfogalmazás hamisítatlanul újszövetségi, jézusi ihletésű szöveg, s amelyhez tökéletesen illeszkedik a János által lejegyzett híres történet egyik bekezdése: „19. Felele Jézus és mondá nékik: Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt”.

Vagyis Jézusból is levezethető Ady igazsága, mely szerint nem a szeretet fogja megváltani a világot, hanem „a sötétség, a bigottság, az impotencia nagy gyűlölete”. Ami persze nem azonos a sötét, bigott, impotens gyűlölködéssel, redvásozással, mocskolódással stb.

 

József Attila Lázadó Krisztus című versét istentagadó, Krisztusgyalázó költeményként fogták föl (be is perelték, meg is büntették érte a költőt – később fölmentették), s teljesen nyilvánvaló, a bigott ájtatoskodás hiánya miatt minősült a vers blaszfémiának.

József Attila arról beszél, hogy a Jóság (Adynál a szimpla szeretet) voltaképpen semmi. Sőt – szerintem nagyon érdekes! – amíg Jézus azt mondja: Ego sum via, veritas et vita, addig József Attila tovább megy, szerinte nemhogy a Jóság, de még az Igazság sem elegendő:

 

– Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát.

 

Vagyis ebben a vonatkozásban (a költői megfogalmazás dacára) az igazságosság több, mint az igazság, és messze több, mint a Jóság. Na most, ha az Igazság a tökély (márpedig az!!!), akkor mi lehet, ami kiegészíti a tökélyt? Nyilvánvaló: a gyűlölet. Amely pedig azonos a zolai imádattal.

 

Vagyis szerintem jól elkaptad a kontinuitást: Jézus, Zola, Ady, József Attila nem csak logikailag, hanem a logikán túli (az „értelemnél tovább” lévő) intermundiumban is genezisei és folytatói egymásnak, ti. az igazságosság már egyértelműen a ráción túlra mutat.