NÉGY GYERTYA
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első: Én vagyok a Béke! De az emberek nem tudnak életben tartani, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett az egykor fényesen tündöklő lángra.
A másik azt mondta: Én vagyok a Hit! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: Én a Szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kellene mindörökké!
Elkeseredésében menten sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj. Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a Remény!
A gyermek szeme fölragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, és a lángjával újra életre keltette a többit...