Ne félj, Lulu, én veled vagyok! :)

Ugyan egy ilyen esemény messze nem lenne elég ahhoz, h kiverje nálam a biztosítékot, hogy addigi négyes számú teniszezőmet (tök mindegy, h ki) leverje a tizes listáról, de mélyen átérzem gyomrod felfordulását ettől a rágógumiízű, keep smiling (for media) jófejségtől.

De biztos az is benne van, hogy a karácsonyfa alatt épp Ágasi Bandi életrajzát olvasgatom (teniszfanoknak egyszerűen KÖTELEZŐ), ami hosszasan, és jól kifejtett gondolatokban boncolgatja ennek a szörnynek (média-elvárás) a lélekromboló erejét.

(Van egy olyan érzésem, hogy se Roger se Rafi nem fog soha hasonlóan tartalmas sportkönyvet írni, azon túl, hogy képtelenek lennének, az egyikükkel egyszerűen nem eshettek meg ilyen dolgok, a másikuk meg nem érzékelte volna problémának Agassi problémáit.)

Amúgy a gálameccsek teccettek, voltak szép labdamenetek, annak külön örültem, hogy Roger 3-szor sikeresen berövidített, és csak a 4. lett Rafié. Már kínos lett volna, ha az sem.