Kedves Twist!

 

Szeretném felhívni nagybecsű figyelmed, hogy bármennyire is neked szeretnék igazat adni a szopogatási vitátokba, sajnos Gyurica úr, szerény véleményem szerint, hihetőbb magyarázatot adott a kuglerek milyenségét illetően. Magam, időkorlátaimtól fogva, nem ismerhettem ennek az édességfajta formáját se tulajdonságát. Mikor először találkoztam e verssel, a fantáziámat rögtön a kugler csapta meg. (V.ö. a bicikli tároló esetével. Nem a költő érdekelt, hanem a kugler!) Tanítónőm, aki szintén nem ismerte a kuglert, de kitartó érdeklődésemre, Gyurica úr ismertetésével egybevágó magyarázatot adott. Ezzel nem akarom Gyurica urat dicsérni, mert ő mindig aljas módon felkészül adott tárgyból, és ha véletlenül egy vitapartnert talál, azt azon nyomban az agyagba döngöli.

Azt azonban Gyurica úr sem zárja ki, Attila vágyálma esetleg lehetet egy mignon is, viszont akkor talán ez szerepelt volna a versben. Abban egészen biztos vagyok a költő, megoldotta volna a rím és a szótagszámokat. Végül is, a mignont is lehet szopogatni, ha azt akarjuk, hogy tovább tartson az élvezet.

 

Milne szerint, lehet a csokoládét szopogatni, bár én harapni jobban szeretem.

 

Szeretnék egy kis puskát

és egy kis édességet

és egy kis csokoládét

a szopogatás végett:

 

Boldogult gyermekkoromban lehetet kapni egy édességet mely tejkaramella névre hallgatott. Ennek egy olyan jó tulajdonsága volt, hogy rögtön felragadt a szájpadlásunkra, vagy a fogunkra, amit onnan csak szopogatás után lehetett eltávolítani. Ezt az édességet a felnőttek „stollwerknek” hívták. Ami szintén egy gyártó neve volt, valószínűleg olyan, mint a kugler. Biztos, hogy többféle édességet gyártottak, de nekünk csak ez jutott.

A saller is egy gyártó neve volt, de nálunk, mint a guminak vulkanizálással történő ragasztására használt eszköz neve volt. És ha már a járműveknél tartunk, a tápszivattyú, más néven A.C. pumpa, a gyár nevéről kapta elnevezését.

 

Gondoljátok meg! Már csak ez az egyetlen titok vár megfejtésre József Attila költeményeiből?