A kedves Fazikasék szóltak kedves levelükben (ezúton legyenek ők újra, s most is köszönettel beiktatva a netes halhatatlanságba!), hogy tegnap névileg összevissza kevertem Vekerdy Tamást Vekerdi Lászlóval. Megvallom, ezt részint azért tettem, mert minden (karácsonyi) szentnek maga felé hajlik a neve, így nyilván az enyém is, részint azért tettem (gondolom én, mintegy freudilag retrospektíve), mert Vekerdi László dumáit jobban bírtam annakidején, különösen akkor, ha Gazda Lászlóval (alias Istvánnal) szerepelt együtt. (De hát ez már a meszesedő korral jár. Még egyszer köszönet!)