A kapitalizmus természetesen semmivel sem emberellenesebb, mint bármely más, eddig megismert társadalmi formáció, sőt: ez az egyetlen, ami komoly és legtöbbször szankcionált hangsúlyt fektet az emberi jogokra, a szabadságra és más fontos szempontokra, amelyeket más rendszerek legfeljebb csak szavakban hirdettek, vagy éppenséggel semmibe vettek, megsemmisítettek vagy arra törekedtek, extrém esetekben pedig az egyének élete felett is rendelkeztek.

Nyilvánvalóan tökéletlen és javítások sorozatára szoruló rendszer ez, de ha fejlődéstörténetét látva az öntisztítások lassan, de rendszerszerűen megtörténtek, és   nem látok olyan fenyegetést, ami ezt megakaszthatná, mivel a kapitalizmus az egyéni érdekre épülő társadalom, ezáltal a benne élők általában megkeresik vagy kikényszerítik az államokból a progresszív döntéseket. Ezek a folyamatok azért lassúak, olykor visszafordulók (mint ma Magyarországon) mert éppen az egyénekre épített rendszer miatt a kompromisszumok nehezebben jönnek létre, más rendszerekben viszont eleve nem is szükségesek, ezért tűnhet úgy, hogy az autoriter szisztémák gyorsabban haladnak.

Kína mai formációjának a sírját is az fogja megásni (nem holnap, majd egyszer), hogy a fogyasztás egyre több egyéni döntést hív elő, és ezeket nem egy ponton túl központilag irányítani, a lakosság rákap a szabadság ízére és kiverekszi magának.