Gyurica úr Creative Commons License 2010.12.22 0 0 20152

Állományjavító válasz | 2010.12.22 12:08:51 © (20151)

Dehogynem szóltál, Gyurica fiam, ez egy nyilvános fórum, ahová ugyan az ésszerű szokások minimumát is látványosan negligálva be-beköpsz, de semmi baj ezzel.

Előzmény: Gyurica úr (20150)

 

 

Ha semmi baj, akkor mi a baj?

 

Egyébként én nem azt mondtam, hogy „nem szóltam”, hanem hogy nem szóltam hozzá. Nem kértem tőle semmit, nem mondtam, hogy valamit tegyen, valamit ne tegyen stb. Ahogy mondani szokás: nem szólítottam meg. Sem egyes szám második, sem egyes szám harmadik személyben. Egyszerűen nem vagyok kíváncsi a válaszaira, véleményére, csak annyiban, hogy elolvasom, ha adódik; ezért nem forszírozom némelyek válaszát még a „Válasz” gomb megnyomásával sem.

Az Állományjavító nick attitűdje tipikus (mint jeleztem: egyik genezise Esterházy, továbbá Heller, Vásárhelyi és még néhányan), ezért foglakozom a szövegeikkel (Vásárhelyi is reszkető gyűlölettel harcol a gyűlölet ellen).

 

A „nyilvános fórum” jelzős szerkezet tehát ebben a vonatkozásban semmit nem jelent. Miként az „ésszerű szokás” szintagmának sincs értelme, mindenki azt a szokást tartja ésszerű szokásnak, amely néki tetszik nyilvánvalóan. Szokás volt, sőt sokak szerint: ésszerű szokás volt például a zsidók elhurcolása. Vagyishogy engem a szokások általában nem érdekelnek. Még az „ésszerű” szokások sem.

 

A fórumozásnak szabályai vannak. Ez a mérvadó. A fórum legitim szabályai közé tartozik, például, hogy ha úgy látom jónak, az „Új hozzászólás” gombot, ha úgy látom jónak, a „Válasz” gombot nyomom meg a közlés előtt. Akivel tehát nincs nick-személyes kontaktusom (valami okból), annak a szövegeire nem nick-személyesen reflektálok. Hanem vagy egyáltalán nem reagálok, vagy, mondom, ha tipikusnak, szimptomatikusnak vélem a topikon megjelent szöveget, írok róla valamit. Miközben – horribile dictu – nem tartom kötelező érvényűnek azon nickek szokásait, akik a szememben nem jelentenek semmit. Tudniillik a nyilvánosságnak épp ez a lényege (a tárgyi reflexió), tudniillik a személytelen viszonyulás éppen a privát, személyes érintkezés során volna értelmetlen.