Állományjavító válasz | 2010.12.21 21:03:00 © (20144)
Már miért írnám azt, hogy "monopóliumait", mikor én azt akarom írni, hogy "monopóliumát"? Az a mondat, az a mondat is, úgy jó, ahogy van.
Előzmény: Gyurica úr (20131)
A direkt kérdésre már válaszoltam. Méghozzá világosan:
Gyurica úr válasz | 2010.12.21 11:45:42 © (20123)
... legyen ilyen is, csak monopóliuma ne legyen!
©
Egyébként az idézett fazon gyakorta hadovál arról, hogy létezik egy meghatározott kör (ezt némelyek tágabban, némelyek szűkebben, némelyek rasszista módon határolják be), én „alanyban-állítmányban gondolkodóknak” nevezem őket (ironikusan persze, Esterházy nyomán), szóval a lényeg, hogy ez a kör a szakmai etalon, a stiláris, nyelvtani hitelesség, az arányosság, sőt a számon kérhető igazság tőkesúlyának tekinti magát:
Állományjavító válasz | 2010.12.21 10:39:41 © (20116)
Az arányosságra és a számonkérhető igazságra épülő körültekintő fogalmazás, a szép magyar beszéd, a nyelvművelői igényesség, az egyszerű ember és a nemzeti értelmiség szívéhez és agyához egyaránt szólni képes közhang válik a sajtó erre méltó munkásainak zsinórmértékévé: a hitelesség tőkesúlya.
©
„Számonkérhető igazságról” beszélnek, s ami azt jelenti náluk, hogy csakis ők lehetnek számonkérők, ti. ha rajtuk kéri számon valami redvás ennen maximáikat, akkor hirtelen ez a válasz:
Állományjavító válasz | 2010.12.21 21:03:00 © (20144)
Már miért írnám azt, hogy "monopóliumait", mikor én azt akarom írni, hogy "monopóliumát"?
Előzmény: Gyurica úr (20131)
Azt „akarja” írni. Itt lett a dolog önmaga által lebuktatva, s én éppen ezt magyarázom! Mármost csak azért (ismétlem: csak azért!) vetem föl újra a kérdést, mert Esterházy Péter anno menthetetlenül belenagyképűsködte ezt a jámbor közeget a peckes Tőkesúly szerepébe; szó szerint idézem a gurut: „megnyugtatóbb, ha bizony az író nem népben-nemzetben gondolkodik, hanem alanyban-állítmányban. Nem mert hazátlan bitang. Hanem mert ha egy kicsit is jó, akkor úgyis nyakig az egészben, ha meg kicsit se jó, akkor hiába mondja: csak cifrázza… A hazaszeretet minőség kérdése”.
Esterházy természetesen nem tudja bizonyítani az állítását, mely szerint a hazaszeretet minőség kérdése volna, de ezzel már foglalkoztam eleget (aki nem hiszi, megnézheti itt is, vagy például megnézheti itt, több helyütt), tehát ezen a topikon bizonyítva van: Esterházy intellektuálisan lenullázódott. Lépjünk túl a személyén!
Vagyis a lényeg: Állományjavító és Esterházy koedukált bölcselete szerint: akik úgy írja szöveg, mert szerintetük úgy „jó”, úgy „minőségi”, hogy „megszűnnek a monopóliuma”, akkor ők ugyebár még a hazájájikat is jobban szereti ezáltal. Bárkinél.
Nem állítom, hogy Nádasdy Ádámnak van igaza (sőt nagyon nem állítom), azt sem állítom, hogy (Nádasdyval szemben) a rigorózusan „alany-állítmányozó” Esterházynak van igaza, csupán azt állítom, hogy egyáltalán nem áll jól a tőkesúlyos visítozás (az arányosságról, igazságról, körültekintésről, igényességről, a minőségről, a hitelességről) azok szájában, akik például nem tudják, hogy a zsinórmérték nem azonos a tőkesúllyal. De még akkor sem azonos, ha önnön maguk (mint tőkesúly) alatt a disznó meghatározott (150-200 kg-os) tömegét értik. Persze tarthatják magukat hízott disznóknak, jogukban áll, ám ettől nem válnak hitelesekké, legföljebb a saját szemükben, míg a hajó tőkesúlyának az etalonhoz még ennyi köze sincs. Kérdezem, az alábbi szövegben mire van a kettőspont?
Állományjavító válasz | 2010.12.21 10:39:41 © (20116)
… a nemzeti értelmiség szívéhez és agyához egyaránt szólni képes közhang válik a sajtó erre méltó munkásainak zsinórmértékévé: a hitelesség tőkesúlya.
©
Ez a tipikus szófosás. Vagyis nem szükségképpen a hosszú szöveg a szófosás terméke, hanem a kelleténél (akár csak három szóval is) terjedelmesebb hadova. Mert vagy zsinórmértékről beszélek, vagy tőkesúlyról. Még a hitelesség, mint erkölcsi tőke (súly nélkül) is gagyi. Illetve ilyen igénnyel keverhető a két fogalom:
Állományjavító válasz | 2010.12.21 21:03:00 © (20144)
Már miért írnám azt… mikor én azt akarom írni…
Előzmény: Gyurica úr (20131)
Ismétlem: írhatja, csak akkor hiú ábránd, hogy majd mások is zsinórmértéknek tekintik az efféle „minőséget”, márpedig a zsinórmértéknek az a lényege, hogy mások is elfogadják a mércét hitelesnek.
Nyilván én sem tekintem ezt a kört etalonnak (nincs közöttük olyan, akire kitüntetetten figyelnék), én Marx, József Attila, Moldova stílusát tekintem zsinórmértéknek, noha (vagy tán’ épp azért, mert) az én mércéim soha nem nevezték magukat a minőségnek. Még csak minőséginek sem. És nem „illő szerénységből” – félreértés ne essék! –, hanem ez egyfajta stílus: nem tételezem, hanem kifejezem magam.
Állományjavító válasz | 2010.12.21 21:03:00 © (20144)
… már vagy három éve megírtam neked, de azóta se vagy képes felfogni… Pedig amúgy olyan eszelős pedantériával őrizgeted a mások hozzászólásait, hát vedd elő ezeket is...
Előzmény: Gyurica úr (20131)
Jó. Ha csak ez hiányzik, előveszem az egyiket:
Állományjavító válasz | 2005.07.28 18:00:55 © (9298)
Szegénykém, túlkompenzálás ez, dühödt bizonyításvágy, debattőri tevékenységed nagy része az, holtt kétségkívül nem vagy híján bizonyos fogalmazói vénának, olykor egészen bőven csörgedez ez a véna, mondhatni, az arany ere, de arra nem elegendő, hogy érvényes nyelvi vagy stiláris kritikával illesd valószínűleg néálad autentikusabb, ha nem is az a jó szó, hogy genetikai, de mindenesetre olykor társadalmi meghatározottságú módon interiorizáltabban, bensőbben és reflektáltabban gondolkodó olvasó- és írótársaidat.
©
Itt (öt éve) még csak „valószínűleg” (oh, ez a méltatlan visszafogottság!), míg mára (nem sokkal totális erkölcsi és politikai bukásuk után) már nem csak feltehetően, hanem kétségkívül ők a „hitelesség tőkesúlya”. (Az Orbán mosdatlan, tusnádfürdetlen szájából átszopogatott, undorító kontra-rasszizmusról már nem is beszélve.)
Hát akkor tekintse őket etalonnak az, aki akarja! Itt vannak a hozzászólásaim, ellenőrizhető: én soha egyetlen szóval nem mondtam, hogy ne kövessék őket, én csupán ezt írtam: az az alany-állítmányi egyeztetés, amely szerint a monopólium szűnnek meg és nem a monopóliumok (írjon erről Nádasdy, amit akar), számomra kiköpendő tőkesúly. De – mondom –, akinek ez kell, akinek ez a hiteles mérce, kövesse! Ennyi.
