Sajnos nem értesz. :( Ebben a kiejtési dologban nem azon volt a hangsuly, h neheztelnék a franciàkra, amiért nem tudjàk kiejteni a nevünket, csak azon, h 20-25 év utàn mennyire fàrasztòvà, idegesitôvé vàlik ezt elviselni. Nem tehetnek ròla; igaz, hogy nem is vesznek egy csöpp erôfeszitést sem, de miért is vennének, ôk itt itthon vannak. En meg nem. Aki a bevàndorlòk keserû kenyerét eszi, az készüljön föl az ilyesmire.

Szàmomra inkàbb az az érthetetlen, hogy egy magyar ember hogy tudja magàt itthon érezni ebben az orszàgban ? Hogy tudja elfelejteni a magyar nyelvet, ételeket, szokàsokat, mindent, ami Mo-hoz kötötte ? Vagy lehet, hogy az ilyen màr otthon sem volt igazàn magyar identitàsù ? Neki a magyarsàga csak egy àllampolgàrsàg volt, amit egy élet soràn le lehet vetni (mint egy ruhàt) s fölvenni helyette egy màsikat, mert ez ùjabb, szebb, olcsòbb, tisztàbb...stb.? - jelképesen szòlva.

Annyi bizonyos, hogy aki képes erre, az kevesebbet szenved majd a honvàgytòl, s ha fr. àllampolgàr lesz, jobb ha még a nevét is franciàsitja (egyik ismerôsöm, akit Fazekas Andràsnak hivtak, André Potier-và vàlt).