Igy van. Pontosan igy làtom én is.

Az biztos, hogy megszenvedtünk mire elôször hazamehettünk. Nekem 12 év utàn sikerült elôször s az valami felemelô volt ! Mindenki nagy szeretettel fogadott, s akkor még az emberek is boldogabbak voltak, épp a rendszer vàltàs utàn pàr évvel: mindenki reménykedett, tervei voltak; azt hitték az emberek, h most màr minden csak jobb lehet. Szörnyû lehetett a hideg zuhany, amikor kiderült, hogy semmi sem ugy történt, ahogy kellett volna; hogy a politikusok kiforgattàk az egész orszàgot, nyomorba döntöttek sokakat (most olvastam a neten, h màr 40-en haltak meg a hidegtôl; - felhàborito, h az ilyesmi megtörténhet !). Ilyen körülmények között érthetô, ha mindenki rosszkedvû (a hivatalnokokrol volt szo lejjebb), csalodott és mogorvàn vàlaszol, vagy nincs türelme. Aki àllandoan stresszben él, nem tud baràtsàgos, segitôkész lenni. (Egyébként Fr.o-ban is rettegnek sokan, h vajon meddig lesz munkahelyük...stb.)