De persze tudom, hogy ez csak egy álom...

 

Nem lehet, hanem biztos.

 

A jó kormányzásnak vagy ellenkormányzásnak az AB csak kontrollja, de nem helyettesíti, hanem legfeljebb igazít rajta. Borzalmas lenne arra várni folyton, hogy ha valami nem tetszik, majd az AB megsemmisíti, furkósbotként használva egy olyan demokratikus intézményt, aminek nem ez a funkciója. Sőt, még borzasztóbb volna, ha ezáltal az AB egy kvázi kormányzó szervvé válna, hiszen az is kormányzás, ha túl gyakran hoz a kormányzást korlátozó vagy annak mozgásterét szűkítő döntéseket.

 

A Fidesz pedig vállalná a további kormányzást, naná, hogy vállalná, sőt, erős retorikai alapot kapna egy direkt megszorításos politikához, és ujjal mutogathatna a nemzetközi tényezőkre, a multikra, az EU-ra, az európai bankra, az OECD-re, az IMF-re, akiknek az AB szolgául szegődött, és akkor lehetne mondani a tűzoltóna, nővérkéknek, pedagógusoknak és kismamáknak, és persze a nyugdíjasoknak is, hogy Nagyon sajnáljuk, mi ezt nem így akartuk, mindenki látta, hogy bátran megpróbáltuk, de arra kényszerítenek minket a "tényezők", hogy ezt tegyük...

 

És annál is inkább folytatnia kellene, mert hiszen programjában egy árva hang nem volt azokról a lépésekről, amiket most megtesz vagy tervez (sőt, az ellenkezője volt), vagyis kell hogy legyen valahol egy igazi program, ami porosodik, de előhúzható. Mert ha nincs, akkor "választási csalás" történt, ugyanúgy, mint 2006-ban, amikor Gyurcsány átverte az agyát a népnek.

 

Viszont emlékeim szerint OV még győzelme előtt vagy annak táján valami olyasmit mondott Barrosonak egy néppárti jamboree alkalmával, hogy 48 órán belül megvan a válságkezelő program, ha kell. Nosza, rajta!

 

2006 után most megint az bizonyosodik be élesen, hogy a legjobb állampolgári módszer nem a hatalom számonkérése, mert ahhoz az eszközök erősen (és helyesen!) korlátozottak, hanem a hatalomra jelentkezők számonkérése, a programok megkövetelése, megvitatása, kritikai megszemlélése, a tudatos választói magatartás, mert utána már minden késő.

 

Svédországban 100 választó közül 88 a kampány során megismerkedik a programokkal, igényli azokat, letölti, visszajelez, eljár gyűlésekre, kérdéseket tesz fel, vitába száll a jelölttel, megtekinti a vitaműsorokat, és ezt az aktivitást a pártok érzékelik és mérik, és tudják, hogy nem lehet az előzetes kontrollt elsumákolni, és esélytelen, aki nem reagál ezekre. Így javul az esélye annak, hogy egy adott erő győzelme esetén túl nagy meglepetések ne érjenek senkit, és ne lehessen a vállalttól túlzottan eltérni.

 

Nálunk ez az arányszám: 100:9. (Nem tudok forrást hozni, tavaly, tavalyelőtt olvastam valami  nyomtatott anyagban)