Abban igazad van, h sokan vannak, akiknek sehol sem jò. Mert nem boldogok, s azt hiszik, h ha màshovà mennek, ott majd jobb lesz. En is sokàig ilyen voltam. Amikor itt voltam, hazavàgytam, amikor otthon voltam, akkor meg ide vissza (a szokàs hatalma nagy ur).

Volt egy idô, amikor tovàbb akartam menni USA-ba. Ma màr örülök, h nem tettem. Az amerikaiak fölfogàsa még visszataszitobbnak tûnik. Azonban nem utàlom a franciàkat, s ôk sem engem, akik ismernek. Vannak nagyon jò baràtaim, akiket szeretek. Az adminisztràcios hivatalnokok elég utàlatosak, sértôek tudtak lenni a multban, Pàrizsban és környékén, itt vidéken inkàbb jo tapasztalataim vannak etéren. De mint màr irtam, nem tudok azonosulni a kulturàjukkal, sem az àtlag francia mentalitàsàval. Semmi közöm hozzàjuk.  Nem célom integràlodni, én màr igy halok meg: gyökértelenül, de magyarként.:-)

Mindezeket leszàmitva betartom a törvényeiket, vannak dolgok amiért hàlàs is vagyok ennek a szisztem-nek, s ha van modom rà, igyekszem leroni tartozàsomat. Tiszteletbe tartom ôket, de nem szeretem. Ilyen is van, làtod ?