Engem màr az is zavar, hogy a nevemet nem tudjàk kiejteni rendesen, àllandoan kifogatjàk. Fogalmuk sincs arrol, hogy melyik a keresztnevem és melyik a csalàd, s levélben szolitottak màr Monsieur-nek is. A fiaimat pedig kis korukban csufoltàk  az iskolàban nevük miatt.

A màsik nagyon zavaro dolog, h a franciàk azt hiszik, h mindenki aki idejön (az angolok kivételével) azért teszi, mert a hazàjàban nyomorgott. Még a baràtnômmel is éreztetik ezt, pedig neki fr. a férje. En amikor idejöttem, az életszinvonalam esett és azota is csak egyre süllyed. (Jo lehet, h otthon is ugyanez történt volna velem, mert hiàba a helyvàltoztatàs, az nem vàltoztatja meg a karmàt.)

Az is zavaro - ahogy irod -, h semmit nem tudnak Mo-rol - rendszeresen összetévesztik Budapestet Bukaresttel -, történelmünkrôl; a fr. gyerekeknek csak fr. és a környezô orszàgok történelmét tanitjàk (részletesen, hogy Louis XIV. hogy élt, hàny centis cipôsarka volt...; nem véletlen, h a fr. gyerekek nagy része utàlja és nem tanulja a történelmet). Miota Sarko az elnök, ha mondom, h magyar vagyok, akkor azt vàlaszoljàk: ja, mint Sarkozy. Erdekes, h nekik Sarko magyar, pedig semmi magyarsagtudata sincs neki és szàrmazàsilag is csak fél-magyar.

Sokszor mar az is öröm, ha az ember az anyanyelvén beszélhet, s nem kell mindig keresgetnie a fr. szavakat, h gondolatait kifejezhesse. Hosszu tàvon nagyon fàraszto ez is.