„Rosszabb esetben valóban elhiszi [kiemelés tőlem – Gy. úr] magának, hogy bárki komolyan veszi, hogy egy fórumozó nicknek igaza van, de nem csupán elhiszi [kiemelés tőlem – Gy. úr], hanem ennek hatására kilép az eddigi életéből. 

Ugyan miért tenné?”

 

 

Egyebek közt azért, mert tudja (már amennyiben tudja), hogy mi az „elhiszi” és a „megérti” fogalmak közötti különbség.

Én ugyanis így fogalmaztam (hadonászás előtt el lehetett volna olvasni): Babarczy, valami csoda folytán, megérti, hogy igazam van, és egyszerűen kilép eddigi életéből, kilép belőle, „mint egy rossz cipőből”. Ám egyáltalán nem azért, hogy „elringassa” (tovább ringassa) „magát”, hanem azért, hogy átöltözzék egy olyan cipőbe, amely már illik a lábára.

 

A „megértés” szó nyilvánvalóan szövegre irányul, ugyanis személyt megérteni más vonatkozásban szoktunk. Vagyis az idézett mondatban nem azon van a hangsúly, hogy én mondom, hanem azon, hogy adott egy érvrendszer, amelyet az olvasó vagy megért, vagy nem. Ha nem érti meg az olvasó a szöveget, akkor vagy azért nem érti meg, mert rossz a fogalmazás, vagy azért, mert az olvasó intellektuálisan nem alkalmas az értésre.

Nem tisztem a saját szövegem minősítése, ám azért megjegyzem illő szerénységgel: szerintem érthető vagyok. Bár, lehet, hogy nem. Egy biztos: hitről egy árva szót sem szóltam.

Soha nem akartam, hogy higgyenek nekem, mindig arra törekedtem, hogy értsék, amit mondok, s ezt még a legközelebbi rokonaim is (sajnálkozva) tanúsíthatják.

(Nem tartozik szorosan ide, de elárulom: sokan azért nem érezték igazán, hogy szeretem őket, mert soha nem elégedtem meg azzal, hogy hisznek nekem, mindig a – jóval macerásabb – értésre törekedtem. Ifjú koromban dühöngtem, ha ez kemény konfliktusokhoz, nem egyszer szakításhoz vezetett, ma már (kopott fejjel) meg tudom érteni azokat az embereket, akik a hiten alapuló szeretetet fontosabbnak tartják az értésnél. Egyébként pedig pontosan ez az ember iránti megértés, illetve a szöveg iránti értés közötti különbség.)

 

Még valami, s csak azért, hogy megelőzzek vele egy fölösleges szóváltást; ezt írtam korábban: Tessék elhinni: az a kijelentés, mely szerint Babarczy Eszter „hazavágta Richard Rortyt, leiskolázta Susan Sontagot”, nem nekem ártott, még kevésbé a répámnak (annak ugyanis van annyi esze, hogy ne foglalkozzék magas-esztétikával), hanem kizárólag Babarczy Eszternek ártott!

 

Itt a „tessék elhinni” szóösszetétel nem a hitre apellálás (nem érdekel, hogy Almási hisz-e nekem, vagy sem), hanem egyszerű publicisztikai fordulat.