Inkább az érdemelne figyelmet, hogy a magyar állam miért nem képes szemléleti-szervezeti átalakulásra, legyen szó bármely politikai színezetű kormányr időszakáról. A válasz egyrészt a kompromisszumképtelenségen, de még inkább a Kádár-kori szocializációban rejlik: azt a rendszert ismerték egyedül, nem mélyedtek el más rendszerek megismerésében, nem vettek részt más rendszerek működésében, a korábbihoz igazítják a megoldásaikat,...

 

31 évet dolgoztam a közigazgatásban, ebből 15 évet a kádáriban.

A rendszerváltás után átalakították a közigazgatást, nem is rosszul.

Másról van szó!

A közigazgatás erőteljes politikai befolyásoltság alatt működik, a közvetlen politikai utasítástól kezdve, a közigazgatásnak törvényileg előírt feltételeinek a negligálásán keresztül a személyi állomány kicseréléséig mindíg az adott politikai hatalom szájízének megfelelően.

 

Példák: Közvetlen politikai befolyásra Sukoró ügye( de ez csak a jéghegy csúcsa). Közigazgatás feltételeinek negligálása ügyében: állami szinten pl. a levéltárak már képtelenek befogadni közigazgatási iratokat, pedig régen 30 év multán is előkereshető volt egy építési engedély. Megyei szinten ugyanez: közgyűlés ( amely a megválasztott képviselőkből áll) simán kihúzza a költségvetésből az 5 évenkénti kötelező irattári rendezésre szánt 3 millió Ft-ot.

20 éve.   

Olyanra kell költeni a pénzt ami látszik! (Jó esetben, mert van olyan is, ami személyes érintettség miatt élvez előnyt.)

A személyi állományt már említettem. De bejön ide a csókos cégnek kiadott közigazgatási munka, vagy törvénytervezet.  

 

A törvénytervezethez érdekességként: Ha a közigazgatásba bekerül egy jogász, akkor 2 éven belül le kell tennie egy közigazgatási szakvizsgát, majd 2 évig tanul kifejezetten törvény előkészítési szerkesztést,  szövegezést ahhoz, hogy kodifikátor lehessen.  

 

Politikus simán kiadja a törvényelőkészítést egy ügyvédi irodának.

 

Ügyvéd és közig. jogász között kb. annyi a különbség, mint egy sebész és egy szemész között.