twist válasz | 2010.12.17 15:26:33 © (19983)

Gyurica nick ugyanis vérig sértődött, hogy az általa többször leminősített B.E. ezt merészelte intellektuálisan mondani neki, és még most - idestova 2 év után - is nyalogatja a sebeit.

Pedig B.E: nem tett mást, csak lecsapta a labdát.

Előzmény: Gyurica úr (19974)

 

Gondoljátok meg válasz | 2010.11.28 16:00:17 © (19122)

Babarczy egy boldogtalan pillanatában visszavágott.

Az ilyen szerencsétlen lépésekre a legprimitívebb reagálás a bosszú.

Előzmény: Gyurica úr (19100)

 

Babarczy Eszter tehát „intellektuálisan” lecsapta a labdát. Egy boldogtalan pillanatában „visszavágott”. 

És miért is „vágott vissza” „intellektuálisan”? Ezért:

 

Gondoljátok meg válasz | 2010.11.28 16:00:17 © (19122)

Tudod, míg mondjuk Állományjavító vagy Doppelstangel egy-egy reflexióban, leírja, hogy ez és ez a szöveg úgy hülyeség, ahogy az le van írva és szerzője, különben is már régen leöngyilkolta magát, napirendre tér a dolog felett és új narratívákba kezd. Addig Te immár évek óta mást sem teszel csak, mint egy imamalom duruzsolsz, hogy így Almási meg úgy Esterhaus néha egy Verebes is előjön…

Előzmény: Gyurica úr (19100)

 

Ezért. Hogy „így Almási meg úgy Esterhaus”. Ezért kellett visszavágni Babarczynak „egy boldogtalan pillanatában”, továbbá „egy szerencsétlen lépésével” „lecsapni a labdát”. Merthogy „így Almási meg úgy Esterhaus”.

Nem egészen értem, ugyanis részemről egyáltalán nem történt „így meg úgy”. Azt kérdeztem a hősileg „kivérzett középosztály” írmagjától amolyan pörgemagyarosan, hetyke prolisággal, egyenesen bele a polgári pacekba: mi bizonyítja Almási professzor állítását, mely szerint Babarczy Eszter „leiskolázta Susan Sontagot”? Majd, amikor nem érkezett a kérdésre válasz, megkérdeztem: miért nem érkezett a kérdésre válasz? Ami pedig egyáltalán nem „így meg úgy”. Hanem viszont kérdés. Lehet rá válaszolni. Értelmesen. És akkor nincs további kérdés. Logikus, nem?

Logikus, és még sincs érdemi válasz a „többszörösen kivérzett középosztály” részéről, hanem Babarczy hirtelen úgy érezte, ő már elegendő „intellektuális” birkózószart evett ahhoz, hogy „intellektuálisan mondjon nekem” (valamit), vagyishogy „lecsapja a labdát”.

Ezt csapta ide „intellektuálisan”:

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 11:57:43 (13353)

… fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel...

Előzmény: (13350)

 

Nos, ha ez a „többszörösen kivérzett középosztály” (© Almási) intellektuális visszavágása, akkor a következő a válaszom: (1) az „együttérzés” nem intellektuális, hanem emocionális jelenség (minden érzés az). (2) A szövegösszefüggésből való mondatkiragadás nem intellektuális tevékenység, hanem szellemi bűnözés. (3) De még, ha mondtam volna is olyasmit, hogy „nekem nem áll föl”, Babarczy Eszternek, mint pedagógusnak, mint családanyának, egyáltalán, mint felnőtt nőnek, mi köze hozzá? Miért kell ezzel foglalkoznia? Miért kell egy (vélelmezetten) fonnyadt répára „intellektuálisan” ráharapnia? Mert sajtószabadság van? Nem szégyelli magát? Mit szólnak ehhez az ismerősei, a tanítványai, főnökei, pedagógus kollégái? Mit szól hozzá Almási Miklós? Mit szól hozzá a „többszörösen kivérzett középosztály”?

Ezt kérdeztem.

 

Gondoljátok meg válasz | 2010.11.28 16:00:17 © (19122)

Tudod, míg mondjuk Állományjavító… egy-egy reflexióban, leírja, hogy ez és ez a szöveg úgy hülyeség, ahogy az le van írva és szerzője, különben is már régen leöngyilkolta magát…

Előzmény: Gyurica úr (19100)

 

Igen, csakhogy a hivatkozott Állományjavító semmit nem ért ebből, ugyanis Babarczy Eszter mentális gyöngesége (kvázi „morális és intellektuális öngyilkossága”) nem abban áll, hogy időnként mond valami baromságot (ha ez volna az öngyilkosság, rajtam kívül már senki nem élne Magyarországon), hanem abban, hogy Babarczy Eszter képtelen bármiféle korrekcióra, s itt nem a hülye „bocsánatkérésre” gondolok természetesen, hanem lényegi-mentális helyesbítésre, önkiigazításra; képtelen erre, s amiben (ceterum censeo) a Nagy Esztétaprofesszor az egyik főbűnelkövető, az a tekintélyes tanár (nota bene: férfi tanár!), aki elhitette a „kisdarab nővel” (vagy „csak” megerősítette benne a lappangó hitet), hogy ő már egy „koros guru”. Almásiék bojtos entellektüel-csengőt kötöttek Babarczy Eszter macskafarkára, s a szerencsétlen azt űzi, kergeti közel másfél évtizede, immár egészen a „szebb jövőig” jutott önfarkának idült hajszolásában.

 

Babarczy Eszternek muszáj (necesse est) tévedhetetlennek látszania, mert akiről egyszer kimondatott, hogy originális, unikális, leiskolázó „jelenség” stb., az az ember a személyes teljességében semmisül meg, mégpedig óhatatlanul, ha nyilvánvalóvá válik, hogy nem az valójában, aminek láttatják s aminek igyekszik ő maga is láttatni magát. Almásiék, Esterházyék Babarczy Esztert olyan pszichés csapdába szorították, amelyből vagy sikerül kvázi „koros guru”-ként, „bölcs” „kisdarab nőként” kikecmeregnie valahogyan (s ami látszólagos jellege miatt mindig is csak kvázi megoldódás lesz), vagy egyszerűen elpusztul (ridegen mondom, mert minden tény rideg). Illetve volna egy harmadik kiút: Babarczy, valami csoda folytán, megérti, hogy igazam van, és egyszerűen kilép eddigi életéből, kilép belőle, „mint egy rossz cipőből”. Ám egyáltalán nem azért, hogy „elringassa” (tovább ringassa) „magát”, hanem azért, hogy átöltözzék egy olyan cipőbe, amely már illik a lábára.

Na most, tovább görgetve a metaforát: szerintem a tény, hogy a nők tűsarkú körömcipőkben nyomorgatják szerencsétlen lábaikat, az agyműködésükre is kihat. Miként a talpmasszázs is befolyásolja az agyi tevékenységet. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy a buta csajok lesznek „barbik”, „szőke nők” stb., hanem fordítva is áll: a barbizódás, a „hajszőkítés”, a tűsarkúsodás bizony butít. Hangsúlyozom: ez pusztán hipotézis, nincs róla tudomásom, hogy mérték volna valahol a tűsarok és a butulás kauzális viszonyát, csupán személyes tapasztalataim vannak. Pró és kontra. Például a feleségem lábán még csak magasított sarkú cipő sem volt soha, nemhogy tűsarkú, és meg is lehet nézni az agyműködését, akik ismerik a nejemet (vannak ilyenek a topik olvasói között néhányan), azok tudják, miről beszélek.

 

Nyilván nem tudhatom, hogy Babarczy Eszter milyen par excellence lábbelit visel, ám hogy a szellemi léte idióta-tűsarkon billeg, az egészen biztos. Ceterum censeo: e nyomorító „cipőt” Almásiék adták Eszterkéjük „lábára” (az egyetemen, a Mozgó Világban, az Élet és Irodalomban), s ezért tartom Almási bírált cikkét gondatlanságból (egész pontosan: ostoba jóindulattal) elkövetett bűncselekménynek.

Tessék elhinni: az a kijelentés, mely szerint Babarczy Eszter „hazavágta Richard Rortyt, leiskolázta Susan Sontagot”, nem nekem ártott, még kevésbé a répámnak (annak ugyanis van annyi esze, hogy ne foglalkozzék magas-esztétikával), hanem kizárólag Babarczy Eszternek ártott! Már amennyiben nem tartjuk normális dolognak, hogy egy pedagógus, ismert közéleti szereplő olykor egészen pitiáner módon „sajnálkozik” valamely internetes nick nemi szervének elképzelt potenciálja fölött. Még az önmutogatás sem helyénvaló cselekedet (én legalábbis kifejezetten irtózom a Benkő Dánielektől, a „mellbimbóik hetykeségéről” értekező politikai publicistáktól), míg a másik ember intim szférájának macerálása kifejezetten beteges tevékenység. Szerintem. Ha viszont én kórosan maradi vagyok e tekintetben is, merthogy az élet egészségesen fejlődik a totális valóvilágosodás felé, akkor Almásiék nem ártottak, hanem használtak Babarczy Eszternek értelemszerűen. Ezt a „vitát” a történelem dönti el.

 

Igaz, a fentiek egy részét már leírtam néhányszor (lehet unalmas is), ám mivel twist kolléga láthatóan nem értett a szavaimból semmit, újólagos fölvetéseire újólag reflektáltam. És ha megint azzal jönnek, hogy nékem „személyes érintettségem” van Babarczy Eszter iránt, akkor majd megint leírom, hogy én a személyes ügyeimet személyesen intézem, nem pedig a nyilvánosság előtt. Másként fogalmazva: ha rajtam múlik, ez a fórum nem válik primitív valóvilággá, tehát: ha van (vagy lesz) „személyes érintettségem” Babarczy Eszter irányába, azt kérném tisztelettel nem fogja megtudni senki. Még Babarczy Eszter sem.