Már megint színház, tegnap,nyilvános főpróba az Örkényben:Dúl-fúl és elnémul.

Ingmar Bergman önéletrajzi ihletésű darabja a rendező hóbortos feltaláló nagybácsikájáról, aki többször is megjárta az elmegyógyintézetet. A nagybácsit Gálffi László alakítja zseniálisan. Szerepel még Gyabronka, Pogány Judit, Polgár Csaba, Szandtner Anna,Takács Nóra Diána, Termes Rita, némelyikük kettős szerepben. A főpróbaközönség elég lagymatagon tapsolt a végén, nekem ennél sokkal jobban tetszett, csak olyan befejezetlennek tünt.  Nagyon ötletes volt,ahogy elkezdődött, egyszercsak Gálffi oldalt kikandikál a függöny mögül,mintha csak azt nézné, megtelt-e a nézőtér,  és hétköznapi hangon,stílusban kezd el beszélni, semmi nézőtérelsötétülés meg ilyesmi. A kikacsintások is jópofák. (emlegeti Gálffi Kean szerepét, Szabó  Lőrincet mint fordítót, mivel a darab címe egy Shakespeare-színműből való idézet.)

Egyre inkább kedvelem Gálffit mint színészt, láttam az Üvegcipőben is Sipos úrként.

(Mellékszál: Kocsival mentünk színházba,de csak a Hősök teréig,ott leparkoltunk és utána kisföldalatti. Pesti lakosként is elámultam,hogy milyen gyönyörű esti kivilágításban a Hősök tere, a Szépművészeti Múzeum és számomra igazi rácsodálkozás volt a Széchényi Fürdő...)