Nem helyes általában az államról beszélni, mert sok helyen az állam felelős és professzionális szervezet, meglehetős hatékonysággal, lásd skandináv államok.

Inkább az érdemelne figyelmet, hogy a magyar állam miért nem képes szemléleti-szervezeti átalakulásra, legyen szó bármely politikai színezetű kormányr időszakáról. A válasz egyrészt a kompromisszumképtelenségen, de még inkább a Kádár-kori szocializációban rejlik: azt a rendszert ismerték egyedül, nem mélyedtek el más rendszerek megismerésében, nem vettek részt más rendszerek működésében, a korábbihoz igazítják a megoldásaikat, sőt, mivel észrevették, hogy a társadalom jó része erőteljes nosztalgiát táplál a korábbi rendszert illetően (leváltotta azt, de nem újította meg), nos ezért politikailag kifizetődőnek tartják annak nem-bolygatását, ami által egy Kádár-rendszernél rosszabbat hoztak létre az elmúlt 20 évben, (szerintem ma több a mindenféle hivatal, mint akkor) és a nagy struktúrákat illetően nem történt szinte semmi. Ami pedig történt, azt az éppen aktuális "másik" oldal gondosan lefékezte, lebombázta, hiteltelenítette, elbizonytalanította, fellazította, visszafordította, ezáltal a közönség közönyössé vált a struktúrális kérdések iránt.

Én például állami vállalat-párti lennék olyan értelemben, hogy az állam kivonulását a termelő szektorból visszafordítanám, de persze nem államosításokkal és nem is feltétlenül amgáncégekbe való bevásárlással, hanem projekt-cégek létrehozásával, amelye éppúgy profi piaci alapon működnének, és profitjukat a költségvetésbe forgatnák be. Minden további nélkül el tudnék képzelni például egy nagy állami távközlési céget is, hol van az előírva, hogy ezek csak külföldi multik lehetnek? Állami kereskedelmi banknak is lehetne terepe, és akkor máris nemm kellene különadókkal veszkölődni.