Bogár sem azt mondta, hogy nincs szükség strukturális átalakításra, hanem azt, h ezen a címen mindig újabb formáját/módját/volumenét alkották meg a pénzszivattyúzásnak, és már ott tartunk a reformokban, h az állam egyetlen feladatát sem képes elégséges szinten ellátni.

 

Attól, hogy valamit strukturális reformnak nevezünk, még nem lesz szükségképpen az.

 

Az nem strukturális reform, hogy változatlanul elégtelen szinten tartott finanszírozás mellett nem egy önkormányzati intézmény, hanem egy magáncég próbálja ellátni a feladatokat.

A nyilvánvaló korrupciós szálak mellett az is szerepet játszik ilyenkor, hogy az önkormányzat ledob magáról egy számára megoldhatatlan feladatot, a magáncég meg azt hiszi, hogy racionálisabb működéssel még ebből az elégtelen finanszírozásból is ki tud jönni, hosszú távon nyereségesen.

És egyébként még igaza is lehetne, ha a szabályozók nem változnának állandóan. Erre remek példa az öregotthonok finanszírozásának folyamatos változása és mivel az ingatlan-beruházással jár, aminek 10-15 év a megtérülése, az első néhány bebukott próbálkozó után senki sem fog pénzt tenni ebbe, az államnak nincsen, tehát minden marad a régiben, ami bár mindenki tudja, hogy tarthatatlan, mégis ez marad.

 

És akkor megy az "egészség nem árucikk" mantra, amit tömegpusztító fegyverré kellene minősíteni.

 

Különben az is megérdemelne egy misét, amikor nagy dérrel-durral lekapcsolnak egy-egy kórházi vezetőt, hogy manipulálta az OEP-jelentést és ezzel lopott a közösből.

Sajnos mindenki ezt csinálja, mert különben nem tudna túlélni.

Egészen elképesztő szabályok vannak és olyan jelentési kötelezettségek, hogy azt 2010-ben én sem hinném el, ha nem tudnám, hogy így van.

Van olyan jelentés, amit például floppy-n kell leadni...

 

Ha pedig egyéb területekre gondolsz, akkor nem igazán értelek.

 

Amiket az állam nem képes ellátni: a rendvédelem, a honvédelem, a tömegközlekedés, az energia-diverzifikáció, az oktatás és sorolhatnám, hát egyik területen sem történt nem hogy strukturális reform, de az égvilágon semmi.

A nyugdíjreformról akadémikus viták vannak és lesznek, de mivel csírájában fojtották el, sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha...

 

Az a baj, hogy a reform szót sikerült közös erővel annyira lejáratni, hogy már akkor sem lehet használni mérhető népszerűség-vesztés nélkül, ha netán véletlenül tényleg az történne, amit valójában jelent.