Na.

 

Kéremszépen. Itthon vagyok. Szabadságon. :)

Egészen 30.-ig. Akkor vállaltam az ügyeletet, de addig édes szabadsáááág! :) Papíron már tegnaptól itthon voltam, de még bementem dolgozni, mert a határidő az határidő, szabadság ide, vagy oda. Majd januárban csinálok ezért magamnak egy hosszú hétvégét. Még jó, hogy a rendszerben is be lehet ezt ügyeskedni. :) De mindez csak azért történt ugyebár, mert a múlt hetem kiesett a Pest miatt. Ami azért túlélhető volt, bár ott kint a világ végén... És igen, most már én is képben vagyok. Békásmegyer. A szállás egész korrekt volt, a kaja már nem éppen, amúgy meg tanítás után minden nap mentünk valahova. Csüt. este elnéztünk a West Endbe. Na, nekem ennyi elég is volt belőle. :))

 

Hát, én mostanában ellustultam, a múlt héten Pest miatt semmit nem csináltam, és bevallom, még a héten sem. De be van tervezve, hogy a hét hátralévő 4 napján 3x igenis benyomom a DVD-t, súlyzó a kézbe, oszt nyomassuk! :)

Az uszodán én is gondolkodtam, de... hát annyiban maradt. :) Na ja, bevallom, én túl lusta vagyok kimászni oda a világ végére. Egyik munkatársam hétköznap, munka előtt szokott menni. Minden elismerésem Neki! :)

Én meg pont úgy vagyok, hogy közösségben valahogy nem. Mármint idegenekkel. Mert ha elmész egy ilyen helyre, ott van egyfajta "kötelező" jellege - máshogy nem tudom megfogalmazni, remélem érhető -, ott nem állhatsz meg, ahogy Te akarsz, ott diktálják Neked a tempót, amit én baromira tudok rühelleni. Aki meg csak azért megy el, hogy a pénemért legalább... abban aztán nagy akaraterő rejlik. :D

 

Hogyhogy manapság nem dolgoztál pénteken? Miért pont pénteken? A péntek a hét legjobb része, még a munkahelyen is. :)

 

Be nem állt a szája? Hát persze, hogy nő volt. :D

Bár, néha azért egy-egy pasi tud meglepetést okozni azzal, hogy jobban tud csiripelni, mint egy nő. Sőőt... manapság többször fedezek fel a férfi egyedek között olyan tulajdonságokat, amik régebben a nőkre volt jellemző, ma meg egy pasi simán túltesz rajta... A modern világ egyik hatása... Ááááá.... Állunk már meg, nézzünk körbe, és térjünk vissza a normális kerékvágásba, kéremszépen! :)

 

Na ja, mert manapság már minden a pénzről szól... Hát én ezt mindig hajlamos vagyok elfelejteni, és a magam kis lemaradott gondolatvilágában élni...

Valaki tényleg csak ezért jár színházba? Na ne már, Te tényleg tudsz ilyenről? Ez már nagyon fájdalmas... A turistáskodást még csak-csak megértem - bár azonosulni nem tudok vele  -, mint a hülye birka nép egyik szánalmas tulajdonságát, de ezt... ezzel még csak úgymond dicsekedni sem lehet, mert a színház teljesen a mindennapi élet része, mintha leugranál a sarki boltba. :)

 

Igen, akárhogy is próbálkozunk, az életünkkel akarva-akaratlanul is hatással vagyunk a többi emberre. Még ha csak annyiról is van szó, hogy hozzászólsz az utcán, és megmondod neki, mennyi az idő. A hangsúlyod, a hozzáállásod, egy mozdulat... én abban hiszek, hogy ilyen kis apróságokkal is hatással lehetünk egymásra. Lehet, hogy valakinek pont ettől lesz szép a napja, hogy rámosolyogsz... Már ha vannak még olyan emberek a világon, akik egy mosolyt értékelni tudnak...

A hozzád közelállókról meg ne is beszéljünk. Nem hiába állnak közel hozzád. Fogékonyabbak a rezgéseidre. Milyen érdekes, hogy sokszor elég csak ránézned egy emberre, és tudod, mit gondol, érez... Fantasztikus. :)

 

Holnap megyek vérvételre. Szóval kelhetek korán, így a szabadság alatt. Felháborító! :D

 

Igen, van egy kis dögünk. :D

Vagyis igazából az úgy van, hogy tesóm barátja találta a munkahelyén - egyszerűen besétált szegény, ázottan, összefagyva az étterembe -, ő megsajnálta, és elhozta. Időközben a srác ideköltözött, így a kutyát is hozta magával. Aminek én csak örültem. Addig is imádtam a kis szuszt, de most már... :))) Amúgy welsh terrier a kis drága, és a Rafi névre hallgat. Ime:

 

Nem a legjobb kép róla, de próbálj meg jó képet csinálni egy izgő-mozgó szőrcsomóról. :D

Imádnivaló, csak nagyon kell rá vigyázni, mert hamar képes megszökni. A múltkor Kismegyerről hozták haza tesómék, miután egy napja elcsavargott, és a Kék Dunán látták a hirdetést, hogy megtalálták. A szabadság a mindene, még a játéknál is jobban szereti, pedig a játék az... amit hazaérek, jön, ugrik, örül, aztán hozza a játékot. Ami jelenleg egy műanyag üveg, mert a kötelét elhányta valahova, és nem találjuk. Majd veszek neki egyet karácsonyra. :) Amúgy gumilabdát nem lehet neki venni, mert a múltkor vettem egyet, és élt kb. 10 percig. Ízekre szedte. :D

A havat amúgy nagyon imádja. Múltkor jövök haza, már tök sötét van. Jön a kutya, tiszta hó, mint egy élő hóember. :D Szóltam tesómnak fotózza le, mert kész ez a kutya! :D:D És azt képzeli magáról, hogy ő a környék királya. Felmászik a háztetőre, kiül a szélére, és nézi a birodalmát. Egyszer úgy is le kéne fotózni. :)))