Az utca nem erőszak, hanem utca. Miként a tiltakozás sem szükségképpen erőszak. Az utcán lehet erőszakosan is tüntetni, lehet erőszak nélkül is tüntetni. Ha viszont az erőszak fogalma parttalan, akkor kényszerítés lehet akár egy szolid újságcikk is, amelynek puszta megjelenése szavazók elvesztésével fenyeget. Vagyishogy csak a jámbor könyörgés, esdeklés nem erőszak, noha még az is lelki agresszió.

 

Más kérdés, hogy lehet-e „strukturális reformot” végrehajtani pró és kontra erőszak nélkül. Illetve ez sem kérdés, merthogy nem lehet. Pozitív példa rá Pinochet, Evren, Ro Te Vu rendszere, a Thatcher adminisztráció agresszív föllépése, míg negatív példa a Gyurcsány-adminisztráció (ha adminisztrációnak nevezhető egyáltalán) folyamatos, bűntudatosan pipogya hátrálása a demagóg, sokszor zsidózó, gyújtogató randalírozókkal szemben.

 

Megítélésem szerint a Fidesznek sincs (még a „fülkeforradalom” dacára sincs) elegendő morális tőkéje ahhoz, hogy átfogó, „strukturális” átalakulást kényszerítsen ki. Vagy sikerül nékik a reformból egy nagyobbacska darabkát megetetni a jónéppel, vagy folytatják a taknyolást, az összevissza toporgást, amelyet ugye a Hornék-Bokrosék kezdtek s a Gyurcsányék „fejlesztettek tökélyre”.

Urbán László mondta a Bibó-konferencián (a saját fülemmel hallottam, ez valamikor úgy ’86-87 táján lehetett): „valódi, gyors reform csak katonai diktatúrával képzelhető el”. Na most, mint tudjuk, ez az Urbán volt az első Orbán-kormány pénzügyminisztere. Két hétig. Urbán nyilván Orbánnak is vázolta történelemfilozófiáját. Így azután a reform az ablakban.

 

Ezzel persze nem azt mondom, hogy legyen katonai diktatúra (és már csak azért sem mondom, mert öreg vagyok, engem sem Magyarország, sem a Világ, sem az Emberiség sorsa nem érdekel, semminő Sollennel nem foglalkozom), hanem viszont a tényeket sorolom. Melyekkel szemben lehet sorolni ellentényeket. Ismeretes-e a világtörténelemben olyan államfő, aki a választások előtt kolbászból (mi több: saját töltésű csabai kolbászból!!!) fonta-ígérte a kerítést, majd erőszak, háború stb. nélkül „megszorításokkal” járó „strukturális reformot” hajtott végre?

 

Bányai Gábor mit mondott erről Pixynek és Babarczy Eszternek? Ha nem emlékeznek rá, talán kérdezzék meg tőle még egyszer!