Tudom, hogy szerinted valamilyen cél elérése érdekében az ezköz csak annyiban számít, hogy alkalmas legyen a cél elérésére, függetlenül minden erkölcsi szabálytól. 

Írod, és mégpontot is teszel a végére, mintha befejeződne a mondat:

 

1997/LXXXII 5. paragrafus (4) A pénztártag követelése - a tulajdonlás elve szerint - a pénztártag tulajdona.

 

A valós szöveg pedig:

 

(4) A pénztártag követelése - a tulajdonlás elve szerint - a pénztártag tulajdona, amelyre az e törvényben foglaltak szerint kedvezményezett jelölhető. A pénztártag követeléséért a pénztár, illetve az e törvényben meghatározott feltételek szerint az Alap és a központi költségvetés tartozik helytállni.

 

Jól értem?

A befizetés (tagdíj, járulék) a pénztártag tulajdona, ám ha elveszítené, akkor azért a tuljdonért az állam, (többek között én és a többi adófizető) tartozik helytállni.

 

Jó kis magántulajdon ez!

 

Most pedig belátom, hogy igazad van.

A kormánynak nem kellett volna mást tennie, csak bejelenteni, hogy a költségvetés nem tartozik helytállni.

 

(valamiért nem tudom a bal bekezdést igazítani)