Ez a szöveged összegészében véve jó (szerintem). És éppen ezért fölösleges benne (különösen elöl exponálva) a durva kifejezés. Sőt nem „csak” fölösleges, hanem rontja is az irónia hatásfokát, részint azért, mert a „fosó” szó önmagában is durva (paradox módon a „fasz” szónál is durvább), részint azért, mert stílusidegen. Az iróniához csak ritkán, nagyon speciális esetben illeszthető direkt minősítés.

 

Van erre egy klasszikus példa. Megyesi írja az Élet és Irodalomban, hogy „Mákos egy fasz”, de csak mellékesen jegyzi meg, nem ezzel kezdi a cikket. Hanem leírja a „tényálladékot”, méghozzá szenvtelen tárgyszerűséggel, s nyugodtan teheti, hisz’ Mester Ákos olyan címoldallal jelentette meg nagybecsű hetilapját, amely után csak Magyarországon maradhatott nagybecsű főszerkesztő. Megyesi erről ír a maga sajátos metafizikájával, miközben, mintegy észrevétlenül odaveti: „Mákos egy fasz”. Ami ugye kétféleképpen is érthető. Mondjuk, nem a faszon van a hangsúly, hanem azon, hogy a fasz nem túrós példának okáért, hanem viszont „mákos”.

Látod, már eddig ötször írtam le a „fasz” szót (ez volt a hatodik), mégsem durvulok vele. Szerintem ugyanis a fasz (7) sem nem mákos, sem nem túrós. Hanem viszont almás.

Esterházy almás egy fasz (8), én erről írok ezen a fórumon, noha soha nem a direkt fasszal (9) indítok. De még konklúzióként sem föltétlenül rögzítem a kidomborított faszt (10), hanem például neked mondom el indifferens módon (már, ha szabad imádott önmagammal is példálóznom – és hát, ne tagadjuk, a Megyesi is csak ürügy, mintegy mellékes fölvezetés a magam központisága felé).

Ellenpélda. Az alábbi hozzászólásban nem szerepel a „fasz” (11) szó, mégis elképesztően durva a megnyilvánulás, különösen a nagy-hím-fasznak (12) egy kisnő szájában türemkedvén.

 

babarczyeszter válasz | 2009.03.20 11:57:43 (13353)

… fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel...

Előzmény: (13350)

 

Még egy megjegyzés (anélkül természetesen, hogy privát ízlést kívánnék rád erőltetni); adott esetben nyugodtan fogalmazhatsz többes szám első személyben! Megyesi ezt írja: akkor hát mától nem olvassuk a 168 Órát. Jogosult a hiperbola? Jogosult. Mester Ákos valóban undorító lapszámot közölt. Míg te ugyebár „illő” szerénységgel (egyes szám első személyben) fogalmazol: „Nem is tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy egy ilyen mélyenszántó és veretesen megformált gondolatokat fosó nickkel egy levegőt mertem szívni”.

 

Sok is, kevés is. Sok benne a „gondolatokat fosó nickkel” szóösszetétel. A puszta „nick” már önmagában is leminősít, vagyis ha gondolatokat „fosik” az illető, akkor ne „nick” legyen (durván), hanem pl. „olvasótárs” (neutrálisan), vagy „decens kolléga” (ironikusan). Ugyanakkor kevés a gúny (szerintem), vagyis ha visszafogottabban fogalmazol (különösen bevezetésül), akkor indokolt (mert jóval ütősebb) lehet a többes szám első személy. Például: „Azt hiszem – Gyucsánnyal együtt –, méltatlanok vagyunk az ily veretes kritikára”.

 

Még a Gyurcsányt is belevetted, noha – és ez is nagyon fontos! – nem derül ki belőle, hogy amúgy drukkolsz-e a Gyurcsánynak, vagy sem. Egyébként ennek soha nem szabad kiderülnie a tárgyi kritikából. Ne az sugározzon a szövegből, hogy védesz (vs. támadsz) valakit, hanem az elemzett, bírált textustárgy legyen a fókuszban! És ezt (szerintem) jól csináltad, s ezért mondtam az imént, hogy alapvetően jó a hozzászólásod, nem derül ki belőle, legalábbis nem direktben, hogy akkor most mi van: drukkolsz a Gyurcsánynak, vagy nem drukkolsz!?

Az is jó (szerintem), hogy nem nevezted meg a nicket. Nem is kell. Részint, mert a senkit miért nevezzük bárminek is (az, hogy ő megnevezi magát, még nem elégséges alap), részint pedig azért, mert ha jó a szöveg, az illető úgy is könyörtelenül magára ismer (ami ugye könyörtelenül meg is történt).

 

Még egy kritikai megjegyzés, és – ne érts félre! –, nem azért, hogy legitimáljam vele a dicséretet, hanem azért, mert ha megfontolod, később hasznodra válhat. Ezt írod: „Akinek ez eddig nem lett volna világos: ebben a nickben egy komplett Bilderberg-csoport (+ Lőrincze Lajos) veszett el – de nagyon!”.

 

Hidd el, ha valaki megért téged ebben a dologban, akkor az nagyon én vagyok! Tökéletesen megértem: a „de nagyon” szintagma stilárisan nagyon kikívánkozik az emberből, mégis érdemes volna „lenyesni”, merthogy ez így már (szerintem!!!) túlspilázása az iróniának, sőt én a „komplett” szót is elhagynám, nem szólva arról, hogy itt már indokolatlan (sok) a harmadik személy bevonása, mert – nézd csak meg közelebbről! – egy kicsit le is minősíti az olvasót! Vagyis én a helyedben így írnám: „A harcos fórumozóban egy decens Bilderberg-csoport veszett el. Plusz Lőrince Lajos”.

 

Míg az utolsó négy mondat hibátlan (szerintem). Alekszander Alekszandrovics Panangin szavaival: mintha csak magam mondtam volna.