Nagyon nehéz a munkakeresés, az biztos. A fiam és a menyem generációja egy idős cirka veled. A menyem már diplomázott, vidéki munkahelyét hagyta ott, hogy összeköltözzenek, és Budapesten keresett állást. Szerencséje volt, október közepén jött el a régi munkahelyéről, december 6-án már értesítették, hogy felvették egy helyre. A fiam júniusban diplomázik, most diákmunkán van, no meg jár neki az árvaellátás, így szépen összeszedik azt a pénzt, amiből meg tudnak élni, fenn tudják tartani a lakásukat (mert én megmondtam, hogy gyerekem, két háztartást nem tartunk el). A férjem viszont itthon (értsd: Magyarországon) nem is akar már dolgozni, mert elege lett abból, hogy sosem fizették ki rendesen: vagy késett a pénz, vagy nem annyit fizettek neki, amiben megállapodtak, és persze ezeknek tetszőleges kombinációja. Így aztán visszament Ausztriába dolgozni (akkor jött haza, amikor megismert, majd feleségül vett, gondolta, családi élet és magyar munkahely összeegyeztethetőbb, mint család és külföldi munka - de besokallt, na meg ötvenen felül van, nem kapkodnak itthon utána, kinn meg örülnek annak, hogy nem egy nyikhaj). Ott sincs kolbászból a kerítés, ott is vannak stiklik, de legalább a magyar viszonyokhoz képest biztosabb és valamivel több pénz.

Na. Ennyit a munkahelyzetről.

A tyúkok tojnak! Ma 7 sima, mezei tik 4 tojás tojt... A kert... majd mingyán értekezek arról is, csak megyek a dióscsókhoz, majd jövök...