Kedves Logofet,

 

érthető, bár súlyos érzékcsalódás, ha azt hisszük, hogy létezik interpretációtól és narratívától függetlenül, megmásíthatatlanul, közvetlenül érvényesülő, interpretáció és narratívák által befolyásolhatatlan erkölcsi-politikai tanulság, "üzenet". Nem létezik.

 

Minden esemény, szöveg valójában nem önmagában, hanem narratívákba és tanulságokat hordozó, erkölcsi ítéletek felé irányított kontextuális elbeszélésekben képes csak hatni. Természetesen bizonyos szövegek és események könnyen és automatikusan kapcsolódnak össze az adott társadalom elbeszéléskincsében, mitológiájában és erkölcsi példázataiban élő struktúrákkal, olyanokkal, mint "az elnyomott áldozat szenvedése nemesít, a természetihez közelebb álló lét igazságos, az életidegen civilizáció bűnös, minél erősebb és gazdagabb, annál bűnösebb", a "nem tűrhetjük, hogy jelképeinkben megtestesülő magasabbrendű értékeinkre rontsanak idegen ármánykodók", az "önmegtartóztatással még elkerülhetjük a végítéletet, amely bűnös és anyagelvű önzésünk miatt jogosan mondatik ki a fejünkre", "a világot ártó erők hálózatai mozgatják, miattuk zavarodtak össze természetes viszonyaink" és a többi, másokat meg csak hosszabb és fáradságosabb módon tudunk ilyen tudattartalmakkal rezonáltatni. De határok valójában nincsenek, minden, szószerint minden tudattartalom, szöveg, eljárás, irányzat megfelelő hatékonysággal és technikával győzelemre segíthető, azok is, melyekre ugyanaz a társadalom, az előidézett állapotból felriadva, borzalommal és értetlenséggel tekint - hogy igen rövid idő alatt, ha a körülmények úgy hozzák, megint pontosan ugyanolyan struktúrájú, csak másképpen színezett balítéletek foglyává váljék.

 

Ha jól megnézzük,  az őszödi beszéd utóélete pontosan arra jó példa, hogy a valódi tartalmában megtisztulásra ösztönző, a hazugságokkal (mégpedig nem elsősorban szószerint hamis tényállításokkal, hanem hamis szemléleti sugallatokkal, létigaztalanságokkal) a nemzet megújulása, az elkerülhetetlen reformok érdekében való szakítás, a kicsinyes önérdek háttérbe szorítása és az őszinte szembenézés igényével megfogalmazott szenvedélyes szöveg igen primitív csonkolással és még primitívebb interpretációkkal miképpen stilizálható egy erkölcsi válságban fetrengő megvetendő bűnös alantas lelepleződésévé, amely fölött a társadalom egészséges és hazugságra sohasem vetemedő erői az erkölcsi ítélőszék magasából mondják ki a megsemmsítő ítéletet - és késztethetők tömegek arra, hogy elkötelezett szenvedélyességgel tüntessenek azért, hogy igazság ne mondassék ki a politikai közegben, hanem ezzel szemben a sanda hipokrízis a korábbinál is erőteljesebben hazudjon, elkenjen és hízelegjen a megtévesztett társadalomnak, hogy az ne legyen kénytelen valós viszonyaival szembenézni.

 

A te ítéleted, a "pancserség", bár az esemény valamely objektív és inherens ismérvének tűnik fel a számodra, valójában jellegzetesen utólagos ítélet, a végül is a bukláshoz vezető sikertelenség vagy annak valószínűsége felől megfogalmazva. Ugyanaz, ami utólagosan, vagy előrevetítve pancserságnak tűnhet fel, ha a kommunikáció megfelelő technikákkal jól jött volna ki belőle, feltűnhetne "a merész, mindent az igazság és megújulás érdekében egy lapra feltevő, a hazugsággal bátran szembenéző, szenvedély emésztette lélek képmutatással szakító, emberi arcát annak mélységében és teljességében megmutató államférfi megváltó aktusaként" is.

 

Amennyire amaz a transzformáció elvégezhető volt a szöveg befogadásának folyamatán, annyira ennek az ellenkezője is elvégezhető lett volna, legalábbis nem látok olyan objektív akadályt, ami ennek útjában állt volna, ha szakszerűen végzik el a feladatot.