Safranski monográfiáinak a megjelentetését én is ezek közé sorolom, még akkor is, ha komolyabb szakmai kritériumok alapján emelhetők is ellene kifogások. (Ezt nem tudom megítélni, csupán egyes részkérdések alapján, amelyeket viszonylag jobban ismerek, vettem észre, hogy nyilván van alapja a "szakma" egyes képviselői részéről ellene felhozott kifogásoknak.

Szerintem Safranski munkásságától függetlenül is érdektelen, hogy mit mond a "szakma". A filozófia ugyanis ab ovo nem valami elidegenedett szakma, nem ipar (még ha lenne is rá igény), hanem organikus tevékenység, művészet és tudomány egyszerre. A hivatalos, akadémiai filozófia és az általa képviselt kritériumok legitimitását nem ismerem el, kontraproduktívnak, sőt egyenesen szánalmasnak tartom. Megannyi tudálékos katedrafilozófus, inkább filológusok, akiknek jóformán egyetlen önálló gondolata nincsen. Tudod: aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja. Nem teljesen mindegy, hogy mit kifogásolnak Safranskinál, ha a tevékenysége önmagában is hiánypótló és jövőbe mutató?

Egyétértek egyébiránt azzal, amit írsz. Kant mindig aktuális lesz, amennyiben kikerülhetetlen gondolkodó, legyen szó etikáról, ismeretelméletről vagy épp a művészetfilozófiáról...