Köszi az ajánlót!

"Szinte örök vitatéma, az eredeti művek olvasása mellett mennyire célszerű ismertető irodalomra hagyatkozni. Ami Kantot illeti, az ő filozófiája annyira hangsúlyosan polifonikus jellegű, hogy szerintem mindenképpen hasznos az értelmezésekre is fokozottan támaszkodni."

Egyetértek. És nemcsak a polifonikusságról, komplexitásról van szó, hanem nevén nevezve: a nehézségről is. Vannak filozófusok (főleg az ókori görögök vagy a hellenisztikus filozófusok közül, mint pl. Seneca, vagy angol és francia moralisták, utóbbira példa Montaigne), akik az érdeklődő számára saját műveikből is követhetőek maradnak, megértésüknek nem feltétele valamilyen szekunder forrás, interpretáció. A művelt nagyközönség tudtommal mindenféle mankó nélkül olvasta őket korábban. Vannak viszont kifejezetten nehéz, fajsúlyos gondolkodók, mint amilyen Kant, Hegel, Nietzsche, Husserl, Heidegger stb., akiket ugyan nem lehetetlen megérteni a műveikből (sőt), de esetükben mindenképp előfeltétel már a megfelelő filozófiai ismeretek megléte (ami megszerezhető) és bizonyos affinitás is (ami hajlam kérdése és adottságnak gondolom). Így pl. a kanti filozófia megértése, biztonságos elsajátítása egyáltalán nem lehetetlen az eredeti művekből, csakhogy jóval tovább tart, mintha egy megfelelő kalauzt olvas az érdeklődő előzetesen. A hangsúly a megfelelőn van, ezen áll vagy vagy bukik sokminden és itt tényleg nagyon körültekintőnek kell lenni. Egy ilyen könyv felfogható egyfajta dobogónak is, amire fellépve aztán fejest lehet ugrani az adott gondolkodó filozófiájának mélyébe... Aki azt állítja, hogy ilyen bevezető könyv teljességgel haszontalan és csak tévútra visz, az egész egyszerűen álságos és magát is becsapja. Igenis elérhetőek kiváló könyvek, monográfiák. Utóbbira példa az itt már többször említett Rüdiger Safranski, aki egyebek közt Schopenhauerről, Nietzschéről, Heideggeről írt monográfiákat, amelyek azért is többek és jobbak "szimpla" filozófiai ismertetőknél, mert a bemutatott filozófiák az egyes élettörténetek, társadalmi vonatkozások kontextusában bontakoznak ki, amely így személyesebbé, elevenebbé, érthetőbbé is tehet bizonyos összefüggéseket... Safranski nagyon szellemes író és kiváló ismerője a filozófusoknak. Érthetően ír, de közben nem próbál a könnyebbik ellenállás irányába haladni: nem kerüli ki a sarkallatos terminusokat, kulcsfogalmakat, amelyek az egyes filozófusoknál felmerülnek és kikerülhetetlenek. Vagy úgy érdemes monográfiákat írni, ahogy Safranski teszi, vagy sehogy.