Pixy válasz | 2010.12.05 16:25:14 © (19413)

Ezt cselekedte ez a csapat - és a nevek most lényegtelenek - úgy nagy vonalakban a Nappali Hold óta: egyiknek se volt annyi vér a pucájában, mint Esterházynak, aki szerint csak azt kellett volna kimondani, hogy a sz@r az bizony büdös.

Előzmény: babarczyeszter (19398)

 

Ha Esterházy szerint ki kellette volna mondani, hogy a szar, bizony, büdös, akkor Esterházy miért nem mondta ki például erről a szarról, hogy büdös?

Vagy a másikról. Az eredendő szarról. Esterházy anno nem a szagáról értekezett a dolognak, hanem a méretéről, nem azt írta, hogy büdös (márpedig rohadt büdös, én olvastam a könyvet, tehát tudom), hanem azt írta, hogy: „kisdarab”. És hogy „finom”.

Kérdezem: a kebelbéli szar nem büdös? Milyen alapon nem büdös? Vajda-rokoni alapon? Kultúrtörzsi alapon? Von Spießbürger-protzigsalon aus? Vagy mégiscsak büdös? Miközben két marokkal tömik magunkba is, másokba is? Merthogy egyszersmind „jólesően finom”.

 

Esterházynak volt vér a pucájában. Bátran kimondta Babarczy etnocentrizmus-apoteózisáról: „el voltam varázsolva. Jólesett olvasnom ezt a finom, beszélgetős értekező prózát... Tájékozottságnál több, műveltség, ez az, amelynek a természetességét itt látni lehet, amely tehát nem mutatni akarja magát, csupán van és működik; ritkaság. Birtokolva és használva van. A szövegek nyugodtsága főként innét. Hogy a bölcsességük honnét, azt nem tudom” (ÉS, 1997, 5. szám).

 

Én tudom. Például „innét”: „Legszívesebben bocsánatot kérnék azoktól az emberektől, akiket megbántottam, ha megbántottam őket, amikor mintegy elhatárolódtam a kilépőktől abban a pillanatban, amikor ők elhatárolódni igyekeztek Döbrentei Kornéltól és az Írószövetségtől. Nem mondhatom, hogy meggondolatlanul bántottam meg őket, mert meggondoltam én, mit írok és miért. Igazságtalan, de szívből szóló elhatárolódás volt, amely azóta is gyötör, követ. Nem azért, mert kíméletlen kritikákban visszaköszön, hanem azért, mert tudatosan voltam igazságtalan: véres áldozatot hoztam egy retorikai fordulat érdekében” (ÉS, 2004, 16. szám).

 

Innét a bölcsesség. Hisz’ tudvalévő: a bölcs ember a „szívével” gondolkodik, „szívből szóló” a „meggondoltsága”, továbbá: minden bölcs ember „véres áldozatot hoz egy retorikai fordulat érdekében”. Már, hogy milyen véreset? Torkavéreset.

Föl nem foghatom, miért kell az Élet és Irodalomban vérezni!? Továbbá: ha az ÉS publicistája „legszívesebben bocsánatot kérne” azoktól, „akiket megbántott”, akkor miért nem kér bocsánatot azoktól, „akiket megbántott”? Mi az akadálya? Vagy. Mindezt miért nem kérdezte meg tőle az ÉS rovatvezetője (a kézirat elolvasása után), esetleg – horribile dictu – a főszerkesztő? Nem érdekelte? Őt nem érdekli, mekkora baromság jelenik meg a lapjában? Minden a szerző felelőssége? Netán az ÉS-nél mindenkinek bővérű a pucája?

Babarczy miért „tudatosan igazságtalan”? Mi értelme van az igazságtalanságnak? Az ÉS „okos nője”, „tudós publicistája” úgy döntött, hogy igazságtalan lesz. Jó, de miért? Mi a vérbő kritikusok elvarázsolt pucájának jóleső szagáért lett tudatosan igazságtalan? Miért?!

 

„Igazságtalan, de szívből szóló elhatárolódás volt”. Hadd kérdezzem meg szívből szólóan: nem büdös ez egy kissé Esterházy Péternek? Stilárisan is, logikailag is. Nem épp úgy van a szövegnek irdatlan szaga, mint a Döbrentei-szarnak példának okáért?

Csak az itt a baj, hogy nem lett kimondva: büdös a szar?

Másként kérdezem: a saját szarotok nem büdös? Hanem viszont olyan, mint a „retorikai vérzés” az Élet és Irodalomban? „Kisdarab” vérzés Almási márkájú origanal-unical intim spray-vel illatosítva? Bírja az orrotok? Még mindig bírja?

Meddig bírja még? Életetek végéig. Igaz?

 

Nagyképűek, gőgösek, ámde annál tehetségtelenebbek vagytok.

 

Pixy válasz | 2010.12.05 16:25:14 © (19413)

… mint Esterházynak, aki szerint csak azt kellett volna kimondani, hogy a sz@r az bizony büdös.

Előzmény: babarczyeszter (19398)

 

Ha ki kellett volna mondani, akkor miért nem lett kimondva? Nem sikerült? Még ennyi sem sikerült? Kovács Zoltántól kérdezem.

 

Ha én csak közepesen vagyok érdemes főszerkesztő, s beállít hozzám egy senki, egy minden vonatkozásban senki, egy minden vonatkozásában idióta kézirattal, amely dolgozatban közli a szerző, hogy ő senki létére orientációs pontnak tekinti magát, így hát véres áldozatot hozott az immár alig kódolt antiszemitizmussal való társadalmi, kulturális kooperáció oltárán, nos, akkor én erre így válaszolok: menjél szépen haza, Csirip-csirip, és otthon hangicsáljál, merthogy senki vagy, így teljességgel érdektelen a véres áldozatod! Ha én csak minimálisan vagyok Kovács Zoltán, vagy tán’ még annyi se, s a kezembe kapok egy szöveget, melyben a szerző közli: ő úgy hozott véres áldozatot a zsidózók és lezsidózottak gyümölcsöző együttműködésének érdekében, hogy a lezsidózottakkal szemben tudatosan igazságtalan, míg a zsidózókat nem akarja megbántani, se igazságosan, se igazságtalanul, a lezsidózottaktól „szívből szóló” az „elhatárolódása”, míg a zsidózóktól nem határolódik el stb., akkor én még egy Kovács Zoltánként is így fogalmazom meg a fentieket: Nos, gyermekem, immáron séta! Mégpedig a picsába par excellence! Esetleg: sparhelt, lábos, fakanál…

Viszont. Kovács főszerkesztő még egy Kovács Zoltán intellektuális nívóját sem üti meg. Kovács leközölte egy írói teljesítmény nélkül írószövetségi taggá senderült senki vérző önpozícionálást, méghozzá nem is a Morvai Krisztináknak fönntartott helyen, hanem a publicisztikarovatban. Kovács olyan „publicisztikát” közöl az ÉS hasábjain, amelyben egyetlen épkézláb mondat nem található. Vagy található? Ha igen, akkor tessék idézni!

 

Pixy válasz | 2010.12.05 16:25:14 © (19413)

… azt kellett volna kimondani, hogy a sz@r az bizony büdös.

Előzmény: babarczyeszter (19398)

 

Büdös a szar. A szar büdös. Szar a büdös és szar a szar és büdös a büdös… döntő kérdés: mi lesz ezekkel az emberekkel, ha a Fidesznek sikerül elfogadtatnia egy olyan törvényt, amelynek révén eredményesen perelhetik majd azokat, akiknek szókincse nem terjed túl a szar, a büdös, a hazug és a pofátlan megejtő fogalomegyüttesén?

Pixy például nem tudja, mi áll abban a könyvben, amelyre hivatkozik s amely alapján bőszülten hazugozik, nem tudja, hogy a „kisegítő iskolákban” messze rátermettebb, képzettebb pedagógusokra van szükség, mint a főiskolákon, ezért nála a „kisegítő iskola” pejoratív jelzős szerkezet, Pixy nem tudja, hogy Bányai Gábort megbilincselték-e vagy sem, csak dumál bele a fórumos vakvilágba, nem tudja, hogy a jelenlegi közjogi rendszerben mi a politikai felelőssége a miniszternek, a miniszterelnöknek, ámde harsányan hülyéz… és ezzel úgy nagyjából ki is merült az itteni szereplése… szóval gyakorlatilag nem tud semmit. Csak azt tudja, hogy büdös a szar. És még erre sem magától jött rá, hanem Esterházy Péter mondta meg néki. Hogy büdös a szar. És hogy ezt ki kellett volna mondani.

 

Mi tagadás, itt már az én szókincsem is behatárolódik, nem jut eszembe plasztikusabb kifejezés: szívszorítóan gyöngék, tehetségtelenek ezek az emberek. De azért szeretem őket. Ha magam is „folyékony nőiség” volnék, híven elvéreznék értük, s nem kevésbé véreznék egy tudatosan igazságtalan, ámde vérbő „retorikai fordulat érdekében”.