Bocsáss meg, de ez téves szemlélet.

A miniszterelnök a magyar közjogi rendszerben egy nagyon komoly és nagyfokú önállósággal bíró közjogi centrum, messze nem függ olyan nagyon a frakciójától, mint azt misztifikálni szokták. Ennek alapja az a pindiy mester által sokszor és sokoldalúan taglalt KBI, amelynek folytán a miniszterelnök politikai mozgástere szinte korlátlan. Nem kell feltétlenül megfelelnie sem a pártjának, sem a képviselőcsoportjának, éppen ellenkezőleg, azoknak kell igazodnia hozzá, máskülönben kezelhetetlen helyzetbe sodorják saját magukat.

Akinek ugyanis nem tetszik a politikája, az elég rövid úton a politikai partvonalon kívül találja magát, kockáztatva, hogy hülyének nézik, amiért nem ismerte a miniszterelnök céljait, valamint azt, hogy nem választják meg újra, ha kenyértörésre viszik a dolgot, vagy ami a legrosszabb: hozzájárul az ellenzék kormányra kerüléséhez, amikor is senki nem fogja neki díjazni a lázadást.

A frakciónak nincs "politikai akarata". A frakció egy vegyesfelvágott, egy fradikolbász, ahogy népiesen mondják: szar, szappan, szalámi, és akinek őrült nehéz akár még csak a gondolatát is felvetni, hogy szembe menjen a miniszterelnök akaratával, megszervezni pedig még nehezebb. Tájékoztatni őket az irányváltásról lehet, de az engedélyüket nem kell kérni, csak a támogatásukat, ez pedig hatalmas különbség.