Ha bizonyíték, és nem önmagában valami döntő minőségi különbséget hozó esemény, akkor nem Rubicon...

De nem is ez a rubiconság a lényeg, hanem, szerintem, az, hogy az igazmondásnak egy ismert szabályok szerint működő kommunikációs közegben megvannak a feltételei, és ezek nélkül a feltételek nélkül a kommunikációs cél nem érhető el. A frakcióban azért nem érte el a célját, mert abban a társaságban egyszerűen nem voltak valódi készségek és modellek a helyes és felelős működésre, azaz sokkot okozott nekik, de nem volt út, amelyre a sokkhatás nyomán ráléphettek volna. Hiába csördítesz a disznók nyakába a karikás ostorral, miközben menetelnek a vágóhíd bejárata felé, nem fognak szárnyat növeszteni, de még a méteres kerítést sem ugorják át.

A nyilvánosságban meg azért nem, mert nem voltak képesek professzionális módon kezelni a következményeit, nem voltak képesek vonzó narratívát köríteni hozzá, elnyomni a valóban gátlástalanul hazug ellennarratívát, fölébe kerekedni és legyőzni a sápadt és átlátszó képmutatást. Pedig lehetett volna.

Na mindegy. Különben, emlékszem, amikor én meghallottam, kifejezetten egy pozitív, szabad, ködösítés nélküli, jópofa dolognak gondoltam, reménytkeltőnek és valószínűsítettem, hogy megfelelően felépítve a rá építhető offenzívát, valójában sikeres fordulatot hoz. Egyedül a kiszes szubkulturális mozzanatok, a mozgalmi íz idegenített el, na de hát, gondoltam, nem én ülök a  frakciójukban, még csak nem is szavazok rájuk, úgyhogy ez belügy.