Ebben nem érek egyet. Ha valaki a rendőri túlkapások értelmetlenségéről akar írni publit, mert mondjuk átélte stb, annak nem kell állandóan ilyen nagy összefüggésekkel köríteni érzéseit, mert akkor az már nem publi és úgy általában a 3. mondat után már a kutya sem olvassa el. Nincs olyan imperatívusz, hogy mindig csak a teljes igazat kell mondani, és hogy ne lehetne elidőzni részgazságoknál, sőt épp a másk oldal optikájának fényében válik a dolog jobban érthetővé. Ha valaki azt mondja, hogy személyes jó barátját térdeltették órákig, miközben folyamatosan alázták, akkor nem fogok neki előadást tartani arról, hogy minek ment oda, amikor várható volt egyfajta balhé stb, hanem kifejezem együttérzésem.

Mivel nincs igaz narratíva ezért nincs képviselhetetlen sem (legalábbis nagyon ritka eseteket kivéve), így az átjárás ezek közt nem ilyen feszes, ahogy te állítod, hanem megteremthető a te sajátos naratívád és felajánlhatod elfogadásra, ha épp arra van kedved. Épp ott kezdődik a gond, amikor mások megpróbálják felállítani ezt a képviselhetetlen mércét és elhallgatnak igazságot akkor, ha úgy itélik meg ez a másik tábort erősítené.