Szigorúan szakmai szempontomból, ha akarod, szakbarbár megközelítéssel azt lehet mondani, hogy a kormány nem ismerte a politikai narratíva fogalmát, nem tudta feldolgozni azt a tényt, hogy a tények és  események sohasem közvetlenül, hanem szerkesztett vagy spontán kialakuló narratívákban hatnak, ezért bár minduntalan hazugásgokba bonyolódott, valójában egy naiv-racionalista igazságfogalom foglya maradt, míg a Fidesz pontosan felismerte ezt a tényt, és képes volt azt brutális primitivitással és egyben körültekintő ravaszsággal, a társadalmi tudat lényeges területeit átfogó, szívósan épített  másodlagos támogató identitásnarratívákkal (trianon, kettősállampolgárság, októberhuszonharmadikigyurcsányvezérelteszemkilövetőrendőrterror, komcsik, luxusprofit, az egészség nem üzlet, nemzetére törő baloldal, jó-rossz harca, haza és ellenzék, merjünknagyoklenni, álom, erő, akarat) együtt lényegében egyetlen politikai üzenetévé tenni, azaz elérni, hogy állításai  ne legyenek a tradicionális igazság-hazugság oppozícióban értelmezhetők és vaklójában senki, főképp hívei ne kérjék ezt rajtuk számon és teljesen meg legyenek elégedve az identitáserősítő narratív sugallatokkal tényállításokként számonkérhető állítások helyett.

Na most ha valaki egy ilyen közegben a szívére hallgatva, de a látható brutalitással formálódó jobbos narratívát egyben nem támadva tesz az egész kontextust fel nem mutatósteril morális megalapozottságú állításokat, az valójában ezt a brutális narratívát építi, bár önmagában állításai nagy valószínűséggel tényszerűségükben és morális megközelítésükben megállják a helyüket.