De hát pont ez a következmény-etikára való hivatkozás a szekértáborosdi egyik jól bejáratott megtámogatása.

Mint kitűnhetett, nem azt írtam, hogy hallgatni kellett volna, hanem azt, hogy az eseményeket, figyelemmel a nyilvánvaló célzattal és provokatíve előkészített eseményekre és az ezek köré költött szélsőséges narratívára, amelyről tudható volt, hogy alkalmas a jogtiprás valamint az alkotmányos intézményeket elsöprő hatalomgyakorlás ideológiai bázisa, identifikációs mítosza és ürügye szerepét betölteni, mindig, hangsúlyosan és egyértelműen a fiedsznaggyülés provokációjára, a Szájer Józseftől Morvai Krisztinán át Satu Ferdinándig terjedő kontinuum szervezett összeesküvő együttműködésére, a kétszáznyi megsérült rendőrre, a gyurcsányi összeesküvés elméletének tarthatatlanságára, valamint a semmivel sem kesztyűsebb kezű európai rendőri eljárásokra utalva.

Ebben a kontextusban, de csakis ebben a kontextusban valóban célszerű és helyes lehetett a rendőrszakmai és vezetési hibák bírálata, külön kiemelve azt a tényt, hogy a köztársaságot milyen próbatétel elé állították a fentiek.

A következményetikai megfontolások természetesen attól függetlenül is érvényesek, hogy a "szekértáborosdi" jól bejáratott megtámagatásaként ismered fel őket. Nem azok, hanem torz alkalmazásukban válhatnak azzá. A köznyilvánosságban szereplő vagy a köz életét alakító ember felelőssége kiterjed tettinek következményeire is, nem csupán a saját lelkének vélelmezett megmentésére.A publicista dolga nem könnyű, morálisan sem, már ha tulajdonít tevékenységének morális tartalmat. Tudnia kell, hogy narratívák és érdekek, identitások és hatalmi játszmák közegében mozog, és minden szándéketikai megnyilvánulása óhatatlanul valakit erősít és mást gyengít. Ezért kell az ügyben a narratívákra tekintettel lennie, s nem pusztán a percepcióira meg az elvont elveire.

A "szekértáborosdi" pedig nem helyes kifejezés, amennyiben negatív értéktartalmat rendel ahhoz az adott esetben mélységesen morális állásponthoz, hogy ha valamilyen irányzatról, mozgalomról vagy pártról a száémomra nyilvánvalóvá lesz, hogy képviselhetetlen célokat követ elfogadhatatlan eszközökkel, akkor vele szemben határozom meg az álláspontomat, nem feladva a tisztességemet és ítélőképességemet, de figyelembe véve közmegszólalásaim következményeit. Ez egy optimalizációs feladat, korántsem egyszerű, de hát a szsbadságnak ára van.