Enegdelmeddel arra az érvedre nem válaszolok, hogy nem vagy mindenható, holott nem feltételeztem, hogy mindenható volnál, a legkevésbé sem, és az állításomból a bocsánatkérésedről szintén nem az következett, hogy el kellene oszlatnod azt a tévhitemet, hogy mindenható lennél, Úgy tűnt, hogy  amit tettél, annak érzed a súlyát, különben nem kér bocsánatot az ember, nem lehet véletlenül publicisztikát írni. Így nem érvel, aki nem az alsó decilisbe tartozik, illetve nem oda akarja magát vagy a vitapartnerét pozicionálni. A straw man fallacy nirvána-érv alesete - ha már gangbangelünk.

Meg persze az én vélelmezett érzelmeimről szóló állításokkal  próbálkoztál a lehetőségek határáig elmenően konkrét, logikai-argumentációs természetű érveim ellen érvelni, már mint hogy idegesítene a cikkeid tartalma, hát az sem szerepel a tractatusban.

A rendőrségről: akinek minimális fogalma van a publicisztikáról meg a narratívákról, meg látta a Szájer Józseftől Morvai Krisztinán át Satu Ferdinándig terjedő kontinuum hatalomátvételt megalapozó mítoszteremtésének folyamatát, az pontosan tudhatta, hogy az adott konkrét helyzetben a rendőrség túlkapásairól oly módon beszélni, ahogy azt tetted, az egy lényege szerint torz és szabadsággyilkos narratíva terjedését támogatja.

A szándéketikai és a következményetikai megközelítések legnagyobb különbsége az, hogy az előbbi érzéketlen arra a valójában nagyon releváns különbségre, hogy a jó szándékkal kikövezett út valójában hová is vezet. Közismert, hogy igen gyakran, hova...

Természetesen be lehetett volna és talán be is kellett volna számolni a rendőrség túlkapásairól,  a valóságos kontextusukba, azaz a rendőrség elleni szervezett és barbár politikai felforgató szándékú támadások, a megsebesült kétszáz rendőr és az előre tudottan  szándékosan a provokáció eszkalálódását célzó fidesznaggyűléshelyszín kontextusába állítva.