Lehet, hogy vannak benne combosabb anyagok is, biztos vannak, de több tízezer classified doksit még a lesajnált amerikai hírszerzéstől sem lehet kiszedni. Csak kiadni lehet. Azt meg sosem tudhatod biztosan, hogy a kiadót ki mozgatja.

Te tudod a legjobban, hogy igazi cuccok nem ezek, nem ilyenek és azokhoz nem is lehet hekkeléssel hozzáférni, mert nem tartják őket olyan helyen, hogy hozzá lehessen férni, csak a bóvlit tartják olyan helyen, igen gyakran éppen azért, hogy hozzá lehessen férni. Például mindenféle hülye emailekhez. Ezt a játékot alacsonyabb nívón már nálunk is űzik.

Ez itt egy szemfényvesztés, de meg fogod látni, hogy jól körülhatárolt végcéllal, amit te is pedzegetsz. Egyfelől: többet költeni, sokkal-sokkal többet a field akciókra, beleértve a direkt katonai műveleteket is, és az megrendelésekkel jár, másrészt még többet költeni a technológiára, és az is megrendelésekkel jár, az új technikákat ki kell fejleszteni, és azok is megrendelésekkel járnak, és most bőven lesz hozzá indok, amit a kongresszus vígan be fog szopni, nehogy holnap róla terjesszenek ezt meg azt. Egy dél-dakotai képviselő boldogan megszavaz bármit, csak ki ne derüljön, hogy kúrogat valakit vagy hogy elfogadott egy kis montecarloi nyaralást. Mert akkor neki vége van. Ugyanez vonatkozik a coloradoi vagy kansasi kollégájára is, bármely pártból kerüljön ki.

És majd karóba húznak egy-két figurát, akár még ezt az ausztrált is, de az már csak collateral, a show része.