A dolog így szépen és okosan levezetve rendben is van.

Csak éppenhogy a probléma ott adódik, hogy a sajtó szabadságának rituális lemészárlása nem most kezdődött. Az akkor kezdődött, amikor a 2002-es választásokat elbukták fideszék és rájöttek, hogy a te 3. premisszád létező tényező. (félre:  nem ekkor kezdődött, hanerm akkor , amikor a 89-es parasztvakítás során megvakult újságírók valami sajtószabadság nevű ámokot akartak kezdeni futni, de már az első kormány rémülten nekiállt őket visszatuszkolni a palackba, akit meg nem sikerült, azzal a következő 2 kormány már könnyedén elbánt). A Fidesz K+F-je az volt, hogy létrehozta a teljes spektrumot lefedő saját médiát, és a maradékot szinte maradéktalanul megfélemlítette. S tette ezt ellenzékből. (A maradék ugye a nyilvánosság kizárásával megjelenő média (c) by pindiy)

 

És ezt csakis azért tette, mert roppantul nem volt neki semmiféle szabad sajtóra szüksége. Ahhoz hogy rátegye az építményre a májusfát, kellett az Illés féle "megparancsoltam", és meg kellett forgassa az alkotmánybíróság seggében az amerikánert.

 

Ha feltesszük - és miért ne tehetnénk fel -, hogy a Fideszben is vannak okos emberek, akik az általad leírtakat képesek voltak önállóan is végiggondolni és veled azonos végkövetkeztetésre jutni, akkor feltehetjük azt is, hogy kerestek a probléma megoldására ellenszert. S lám, leltek.

 

Gondos társadalomtudósként csak kellett volna intő jeleket látnod a Helyi Téma, a HírTV, a Magyar Nemzet megjelenésében, a hirdetési piac tulajdonosi szerkezetének változásában, a baloldali újságírók szisztematikus kigolyózásában a köztévéből, és a kommunikációs cégek megrendelésállományának jobboldali igazgatású cégekhez vándorlásában. És ha láttad ezeket, nem vitted tovább a logikai sort? Hogy milyen célt szolgálnak ezek a szisztematikus intézkedések, invesztíciók?

 

E bejegyzésed amúgy meglévő mély igazsága viszont rámutat arra is, hogy a sajtó szabadságának megszüntetése is valamiféle célt szolgál. És ez a cél nem valószínű, hogy az lenne, egy esetleg elkövetkezendő választáson tárgyilagosan legyen bemutatva a hazai politikai kínálat.

 

Ugyanakkor addig még sok idő van, és egy kellően motivált sajtóval annyi mindent lehet kezdeni, hogy az embernek szinte fáj, hogy más kezében van a cukor és a korbács.