Azért kértem bocsánatot, mert az optimista forgatókönyvem miatt sokan dühösek rám. Mivel az optimista forgatókönyvem (egyelőre) nem jött be, ezért elnézést kérek azoktól, akik dühösek.

Drága jó Eszter,

 "optimista forgatókönyv" példának okáért az is, hogy életünk feláldozásának árán is védeni kell a Ku'damm 14 és 16 között húzódó világháborús frontvonalat az oroszoktól, mert már napok kérdése és bevetjük a csodafegyvert és lezúzzuk őket. Optimista forgatókönyv, hogy 1965-re utolérjük, sőt, túlszárnyaljuk a halódó imperializmust. Optimista forgatókönyv, hogy amerikai elnökként szépen kell beszélni a kairói egyetemen a nyugat rút bűneiről az egyszerű, jámbor légynek se vétő iszlámmal szemben, és akkor a fundamentalisták  megjuhászodva felhagynak extravaganciáikkal. Optimista forgatókönyv, hogy Orbán előtt megjelenik a Fekete Madonna, s ő megtérve és megtörve meghallgatja az intést, hogy ne tegye meg mindazt, aminek a megtételéhez a terepet megtisztította minden szóbajöhető kontrollmechanizmustól.

Ezek az előrejelzett fordulatok nem teljesen zárhatók ki, ugyanakkor bűnös az, aki, megfogalmazván őket, nem fűzi hozzá, hogy bekövetkezésük esélyei mennyire alacsonyak, mégpedig azért, mert egy vagy több  feltételezett, de önmagában sem valószínű eseménynek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a történet  ilyen fordulatot vegyen.   Egyszóval az optimista forgatókönyvek akkor helyénvalóak, ha a hozzájuk rendelhető valószínűségek, a bekövetkezéshez szükséges  peremfeltételek és előfeltevések a célközönség számára érthetően meg vannak határozva... és akkor mindenki magára vessen, ha mégis elragadta a derűlátás, s nioncs miért bocsánatot kérned.

Ha azonban az optimista forgatókönyveket az objektív körülmények sokaságából előrejelezhető valószínű forgatókönyvvel egyazon vagy közel egyazon valószínűségűnek állítottad, illetve nem nyilatkoztál egyértelműen az optimista és a nem optimista forgatókönyv bekövetkezése közötti hatalmas valószínűségi különbségekről, akkor ezek az optimista forgatókönyvek - a te céljaidtól függetlenül - valójában azt a hatást váltották ki, hogy az emberek ép judíciumát megzavarták, veszélyérzetüket elaltatták,  csökkentették a realisztikus forgatókönyvek megfogalmazóinak hatását a közvéleményre és ezáltal objektíve ártottak azoknak, akik hitelt adtak nekik. És az meg, testvérek között, igen egyszerűen és pontosan szólva, bűn. 

És a bocsánatkérés nemhogy indokolt, de túlontúl kevés. A valódi engesztelés a módszered - és talán szándékaid, ezt nem tudhatom - felülvizsgálata, a módszerben elkövetett bűnnél súlyosabb hibák őszinte feltárása, társadalomtudósként, olyan társadalomtudósként, aki nem akar többé vétkezni, mert a bocsántakérés e nélkül a szándék nélkül értelmetlen. És megint csak bűn.