Kedves Eszter,

az itt leírtak fényében még kevésbé világos, hogy voltaképpen miért is kértél nagyon megalapozottan bocsánatot?

ha elvégezted a penzumodat, társadalomtudósként helyesen mérlegelted Orbánnak kormányon és ellenzékben tanúsírtott tevékenységét, pártja ideológiai-kommunikációs vonalvezetését, a kibontakozó társdalompolitikai programot vagy annak hiányát, a párt támogatói körének változó összetételét, azzal a történelmi tapasztalattal egybevetve, hogy az intézmények kontroll felszámolása milyen valószínűséggel vezet vállalhatatlan következményekhez  a fenti tények kontextusában, és ez után, mintegy ellenőrzésképpen, feltételezéseket fogalmaztál meg az orbáni pszichéről és képességekről, és megfelelően, a várható kimenetelek valószínűségeivel, a következtetések levonásának folyamatában  alkalmazott előfeltevések és igazolatlan segédtételek számának és minőségének figyelembevételével megfogalmaztál egy előrejelzést, és ez végül is bevált, csak mondjuk éppen nem az általad kívánatosnak tekintett, hanem a nem kívánatos eredmény valósult meg a lehetségfes eredmények közül, akkor miért a bocsánatkérés?

Ha viszont előrejelzésed megfontolatlan, impresszionisztikus, elemzetlen, saját belső eszmei fejlődésedet és nem a tényeeket tükröző előrejelzés volt (hogy pl. a tomboló antiliberális fordulat tetőpontján olyasmivel érveltél, hogy hát a te eszmélésed idején az szedsz túlhangsúlyozta a liberális alapértékek védelmét), vagy hogy az események és intézkedések jövöbeni állapotokat torzító hatását nem vetted figyelembe, így a nenyit a megjelenésekor tapasztalt feszélyezett röhögéssel letudottnak vélted, nem odafigyelve, hogy ez az értelmezési monopólium és a korlátlan népi felhatalmazás kiáltványa, amelyből a továbbiakban a leszélsőségesebb intézkedések is levezethetők és ezen túl szétrombolja az amúgy is szerény állampolgári öntudatot stb.), akkor a bocsánatkéréssel semmit sem tettél, hiszen nem írtad le a bocsánatkérés okáuzl szolgáló tettek elkövetésének folyamatában megmutatkozó hibákat, és nem igazoltad, hogy a mostani, bocsánatkérés utáni állapotodban megfogalmazott álláspontod milyen folyamatok miatt igazabb, hitelesebb, alátámasztottabb, mint a korábbi, s nem tettél meg minden lehetségeset azért, hogy efféle tévedés többé ne következzen be.

Amúgy meg a középen állással sokunknak nem az a baja, hogy nem csatlakozol "le" valamelyik táborhoz, hnaem az, hogy úgy látjuk, hogy a le nem csatlakozás önmagában értéktényezőként jelenik meg, és nem a hiteles és megalapozott elemzések következményeként. De erről már igen bőven volt szó.