Gyurica úr Creative Commons License 2010.12.03 0 0 19255

babarczyeszter válasz | 2010.12.02 22:24:06 (19244)

… a végtelenségig pofátlanok, az nyilvánvaló. 

Előzmény: boci boci tarka (19216)

 

Alpári Gnác válasz | 2010.12.03 00:34:38 © (19247)

És az volt egy éve, meg két éve, meg régebben is.

Csak te nem akartad érteni...

Előzmény: babarczyeszter (19244)

 

Lám, előbb-utóbb mindent „megértenek”. A politikából ugyan semmit nem értenek (a történelemből még kevésbé), de legalább már ők is a Semjén Zsoltok, Szíjjártó Péterek kontra Mesterházy Attilák, Szanyi Tiborok szemantikai (szellemi) nívóján nyomulnak.

 

„Lopnak”, hazudnak”, „pofátlanok”… – tudjuk, az efféle kifejezéseket a politikusok egymástól tanulják el a parlamentáris Muppet-showban. A Mesterházy-Gyurcsány-páros szerint is akkor lesz a pártjuk különb a „pofátlanokénál”, ha valamivel hangosabban üvöltik: „ezek pofátlanok”. És persze a „politikai elemzők” is tőlük tanulják az aktuális „kommunikációt”.

Nemrég láttam Földes Györgyöt a tévében, illetve inkább hallgattam, mint néztem (értelemszerűen), de bár ne tettem volna! Kb. negyedóra múltán vált gyanússá a dolog, így hát elkezdtem számolni. Kiderült, Földes ismer a magyar nyelvből úgy cca. hatvan-hatvanöt szót (pártállam, rendszerváltás, baloldaliság, jogállami átalakulás, reformelkötelezettség…), s ezen szókincsét képes akár órákon át variálni híven, elkötelezetten. Amúgy pedig mind ilyen. Tapadnak egymás primitívségére tartalmilag is, szemantikailag is.

 

babarczyeszter válasz | 2010.12.02 22:24:06 (19244)

… átrágva a médiatörvényt... 

Itt a Rubicon...

Előzmény: boci boci tarka (19216)

 

Pixyválasz | megnéz | könyvjelző 2010.12.03 09:45:22 © (19252)

A Rubicon a NENYI kifüggesztése volt.

Előzmény: babarczyeszter (19244)

 

Kinyílt a szemük. Mint a fostos kismacskáké. Vagyis ma sem értik: a probléma ennél jóval bonyolultabb. Tudniillik: a sajtószabadság „médiaszabadságot” is jelent, vagyis az egyik tünemény szükségszerű folyománya a másiknak. Sajtószabadság alatt a „hír szent, a vélemény szabad” elvét értem, „médiaszabadság” alatt pedig mindent, ami a nyilvánossággal, a közgondolkodással, közérzülettel összefügg. Magyarán: a „médiaszabadság” azt jelenti, hogy a tévében szabad legyen kölnizett bugyigyűjteményt fitogtatni. Szabad legyen lantos lingát lengetni nyálasan. Szabad legyen „okos nő” frizuját mutogatni expressis tractatis és még beszéltetni is hozzá a „kisdarab nőt” expressis verbis. Ugyanakkor (a „médiaszabadságban”) nem kötelező „értékeket közvetíteni” (hogy magam is a Földes Györgyök szókincséből merítsek), nem kötelező művészi filmeket, tévéjátékokat, tudományos, kulturális ismeretterjesztő, nívósan szórakoztató műsorokat sugározni, vagyis semmit, ami a Kádár-rezsim idején evidenciának számított. És akkor ezzel le is ástunk a probléma gyökeréig: ma már mindenki számára világos (egy-két eszelős Kis Jánost leszámítva persze), hogy a doktrinerség egyáltalán nem üdvözít. Tehát nem csak arról van szó, hogy a sajtószabadságnak szükségszerű büdösnyúlványa a „médiaszabadság” (s nem „szabadosság”, ti. itt objektiváció történik, nem szubjektív, „kiküszöbölhető hibák elkövetése”), hanem arról van szó, hogy a posztmodern világban megingott a sajtószabadság egyik alappillére; mára teljesen egyértelművé vált, a Kis János-i (majdnem) korlátlan véleményszabadság is gyakorlatilag (megkockáztatom: végső soron) kártékony jelenség. Ma már tények helyett is (szinte) mindenki a „véleményét” löki. Merthogy az kényelmesebb, mint a gondolkodás.

 

Ez a helyzet.

 

És ezt a problémát lovagolja meg a Fidesz. Pofátlanul? Nem pofátlanul? Félig pofátlanul? Nagyon pofátlanul?

 

Teljesen mindegy!!! A Fidesz ebben a vonatkozásban (is) érdektelen.

 

A jelenség léte (annak történelmi oka), illetve a jelenséghez való társadalmi viszonyulás a döntő. Magyarán: olyan objektív ellentmondásról van szó, amelyre részint nincs elvi jellegű megoldás, részint gyakorlatilag sem az a megoldás, hogy egy unalmas, jelentéktelen fazonka bocsánatot kér azért, amiért nemhogy nem neki, de senkinek sem kell bocsánatot kérni.

 

babarczyeszter válasz | 2010.12.02 22:24:06 (19244)

Egy megfontolt bocsánatkéréssel tartozom az olvasóimnak és itt az olvtársaknak…

… végigolvasva és átrágva a médiatörvényt: hogy a végtelenségig pofátlanok, az nyilvánvaló.

Itt a Rubicon, na.

Előzmény: boci boci tarka (19216)

 

Pixyválasz | megnéz | könyvjelző 2010.12.03 09:45:22 © (19252)

A Rubicon a NENYI kifüggesztése volt.

Előzmény: babarczyeszter (19244)

 

Ugye?! Itt is a Rubicon, ott is a Rubicon, ámde sehol a Rubicon! Csak néznek, mint Fanni a fórumon. Mert a „Rubicon” ott hömpölyödött el (csak nem vették észre), ahol a Fidesz agytrösztjében (valamikor a kilencvenes évek közepe táján) fölismerték: Orbán Viktort Kádár-szerűre üdvös maszkírozni. Akkor nyerhetnek. Miért? Mert a polgárinak nevezett (papagájozott) Fidesz-Kádár-populizmus nem is annyira a „nyuggereket” (ők ugyanis még ismerték az eredeti formátumot), mint inkább – paradox módon – a fiatalokat, a középkorúakat, a Babarczy-féléket vonzza igazán, s belőlük lesz majd jó sok szavazat.

Tehát: a „nagyon okos nő” még most sem látja (nem érti), merre a Rubicon, csak kapkodja okos kis fejét, hol erre, hol arra, elbődül (ha kell, ha nem), bocsánatot kér (ha kell, ha nem), illetve csak azért kér bocsánatot, amiért nem kéne, ráadásul mindezt a Fidesztől (s annak kontramarháitól) átvett primitív nyelvezeten teszi.

A pofátlanozás kártékony attitűd. Ám csak másodlagosan azért, mert minden általánosítás intellektuális roggyantságra vall. Döntően azért kártékonyak ezek az emberek, merthogy nyelvileg primitívek, vagyis, ha értenék, se tudnák a különféle ellentmondásokat megfogalmazni. Ami fordítva is igaz: ha valaki csak 40-45 szót ismer elárvult anyanyelvéből, semmiképpen sem juthat adekvát értéshez. József Attilával fogalmazva: az „ős patkány” (aktuálisan: a pofátlanozás) úgy „terjeszt kórt miköztünk”, hogy Szíjjártóból-Bayerból-Babarczyból Kunczéba-Mesterházyba-Gyurcsányba, Vámosból, Csintalanból Bánóba, Gerőbe, majd tovább: Buerba, Békesibe… „szalad”. Sőt, ha jól rémlik, még a decens, viszonylag kulturáltan, differenciáltan fogalmazó Bolgár Györgytől is hallottam ezt a kifejezést.

 

Persze magam is használtam korábban a „pofátlan” szót, ritkán, s ami a döntő: még mielőtt a Fidesz el nem kezdte „tematizálni”. Azóta viszont, ha fájdalmasan feszítő szórekedésem volna, akkor se venném be nyelvi hashajtónak ezt a fordulatot! Míg az „originális, unikális, művelt jelenségek” (© Almási) épp ellenkezőleg, azok szájából szopogatják ki originális szavaikat, akik miatt időnként „megfontolt bocsánatkérésre” penderülnek.

 

Még valamit ceterum censeo Almási Miklóséknak: Babarczy Eszter, lám, „tud” bocsánatot kérni! Bocsánatot kér, merthogy ő nem látta előre: a Fidesz olyan médiatörvényt szorgalmaz majd, amilyet szorgalmaz. Ámde azért, mert Babarczy nyíltan kiállt egy olyan politikai törekvés mellett, amely a cigányságot a lehető legotrombább módon fenyegeti fizikailag, sőt a par excellence gettósításukat tűzi napirendre (s itt a Morvai-féle zsidózás csak mocsárhab a folyékony női tortán), nos, ezért a feminagender nem kér bocsánatot. Feminizáljuk hát a mocskos macsó társadalmat! Olyanná, amilyenek a Morvai és Babarczy gendertársak! Jó lesz az nekünk!

 

Babarczy Eszter Almásiék originális üdvöskéje volt, most is az, és az is marad. Néha kissé „megrökönyödnek” rajta, majd híven megbocsátanak néki, akár visszavonja „megrökönyítő” „véleményét”, akár nem.

 

Ezek ilyen emberek.